Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

103
Az első eshetőség megmagyarázhatja dr. Albert (Friederich's
Blätter f. ger. Med. 1859. 77. 1.) eseteit, melyekben kéjszomjas nevelők
tanítványaikat minden igaz ok nélkül mezítelen podex-ükön kor-
bácsolták. 1
A másik eshetőségre, amidőn a sadistikus ösztön a maga tár-
gyának tudatával nem is bír, akkor kell számolnunk, ha gyermekek
kortársaiknak fenyítését látva, nemi izgalomba jutnak és ezen kö-
rülmény aztán egész vita sexualisukra hat ki, így a következő ese-
tekben.
41. sz. megfigyelés. K. 25 éves kereskedő, 1899 őszén tanácsért
fordult hozzám vita sexuálisának egy anomáliája ügyében, mely őt
a jövőbeli házasélet boldogságától való megfosztással fenyegette.
Pat. ideges családból származik, mint gyermek gyenge, vézna,
ideges, de különben egészséges volt, morbillin keresztül esett; később
aztán erős fejlődésnek indult.
Nyolc éves korában látta az iskolában, amint a tanító gyer-
mekeket úgy büntetett, hogy fejüket combjai közé vette és ülőrészü-
ket vesszővel ütötte. Ennek látása kéjes izgalmat okozott.
„Anélkül, hogy sejtelmem lett volna az onania veszélyéről és
gyalázatosságáról” – mondja ő maga -, így elégítette ki vágyait,
gyakran masturbalt, miközben a korbácsolt gyermekek említett em-
lékképei lebegtek előtte.
Így ment ez 20. életévéig. Ekkor értesült az onania jelentőségé-
ről, ami őt nagyon megijesztette, mindenáron igyekezett masturba-
tióra hajló ösztönét elnyomni, de ehelyett egy más – szerinte nem
káros és erkölcsileg sem kárhoztatható – psychikai onaniához jutott,
melyhez a korbácsolt fiúk emlékképeit használta föl.
Pat. neurasthenias lett, pollutiók kínozták, nyilvános házakat
keresett föl, de nem tudott erectiót előidézni.
Most igyekezett, hogy tisztességes nőkkel való társadalmi
érintkezés által normális nemi érzéseket sajátítson el, de itt arról
kellett meggyőződnie, hogy a szép nem bájai iránt nincs érzéke. Kü-
lönben intelligens, középtermetű, tehetséges ember. Saját nembeli
személyek iránt nem áll fönn vonzalom.
Orvosi tanácsom a következőkre irányult: útbaigazítást adtam
a neurasthenia és pollutiók legyőzésére, megtiltottam a psychikai és
1 Ibankow (Archives d' Anthropol. criminelle XIII. 997. 1.) Dostojewskyre
hivatkozik, aki már felismerte a testi fenyítés és vita sexuális közti összefüggést
eis pedig active, mint sadistikus érzéseket keltő és kielégítő tényezőjét, elsatnyult,
impotens egyéneknél mint passive beható tényezőjét a potentia javítása céljából.
Sanitschenko a „Vieilleries de Kief”-ben 1894-hen közli egy lyceuminspector
esetét, aki favorija által naponta 50 gyermeket ütlegeltetett és ő maga valóságos
extasisba jutott.”