Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

75
megsebesülésévé, sőt meggyilkolásává is fajulhat. 1 Ilyen esetekben
a kéjes actust kísérő kegyetlenkedés vágya mértéktelen, míg más-
részről az erkölcsi érzék hiányossága folytán valamennyi normális
gátló érzet és képzet kialszik, vagy elhomályosul.
Az efajta iszonyú sadistikus cselekedetek a férfinél, kinél
sokszorta gyakoribbak, mint a nőnél, a physiologiai körülmények
folytán még egy másik erős indító okra találnak.
A nemi érintkezésben a férfinek activ, úgyszólván támadó sze-
rep jut, míg a nő passiv viselkedik, mintegy védi magát. 2 A férfit
hatalmas inger izgatja, hogy a nőt magának meghódítsa, legyőzze,
és az ars amandiban nagy psychologiai jelentőséggel és horderővel
bír a nőnek szelídsége, aki a megadás pillanatáig védekező álláspon-
tot foglalt el. A férfi normális körülmények között ellentállást lát
maga előtt, melyet le kell győznie, ezért adta neki a természet a tá-
madó, az agressiv charaktert. Ez a támadó jelleg azonban kóros vi-
szonyok között mértéktelenné nőhet s oly ösztönné fajulhat, mely
vágyának célpontját korlátlanul hatalmába akarja ejteni, ha kell
megsemmisíti, meggyilkolja. 3_4
Ha e két alkotó elem – t. i. egyrészt azon kórosan megnőtt ösz-
tön, hogy az inger tárgyának a leghevesebb reactióval feleljen, más-
részt az a beteges szükséglet, hogy a nőt mindenáron hatalmába
ejtse – ha e két tényező összejátszik, akkor a Sadismus legvehemen-
sebb kitöréseihez vezethetnek.
1 Állatoknál, melyek a párzás időszakában vannak, hasonló eseteket írt le
Lombroso (Über den Verbrecher német ford. Fränkel 18. 1.)
2 Állatoknál is rendszerint a hím üldözi szerelmével a nőstényt. Gyakran
észlelhető a nősténynek néha színlelt, néha valóban aggodalma« menekülése; s
ilyenkor aztán olyan viszony fejlődik ki köztük s mint a ragadozó állat és zsák-
mánya közt
3 A nőhódítás mai polgári alakjai: udvarlás, elcsábítás, tőrbe csalás stb.
Tudjuk a művelődés-történetből és az anthropologiából, hogy voltak idők, sőt
vannak népek, melyeknél ma is a brutális erőszak, az elrablás, sőt botütések,
melyek a nőt védekezésétől megfosztották, helyettesítették a nőhódítás mai for-
máit. Lehetséges, hogy e hajlamra való atvistikus visszaütések szerepelnek a
sadismue kitöréseibon.
4 Schäfer (Jena). A psychológia évkönyveiben II. 128. 1. Payer A. által ész-
lelt 2 esetet közöl. Első esetben a leghevesebb nemi izgalmat váltotta ki csata-
jelenetek szemlélése, akár képeken is; a másik esetben kicsi állatok kegyetlen
kínzásai. A referens következőket fűzi hozzá: „Csatakedv és gyilkolás vágya
annyira otthonos az állatok világában, hogy a hímnem e hajlamának a tiszta
nemi ösztönnel való szoros kapcsolata, kétségtelenül a hímnem ismertető vonásá-
nak tekintendő. Kifogástalan megfigyeléseim alapján különben is konstatálom,
hogy psychikailag és nemileg teljesen egészséges férfiegyéneknél a nemi izgalmak
homályos és érthetetlen előfutárait izgató vadászkalandok és csatajelenetek olva-
sása előzte meg, illetve a kielégítés valamely módja iránt érzett ismeretlen ösztön
útján harcias gyerekjátékokra (birkózás) szolgáltatott alkalmat, amelyekben a
nemi élet alapösztöne a partner-inek lehetőleg intensiv és extensiv érintése által
kifejezésre jut a legyőzésnek hol világosabb, hol homályosabb utógondolatával.”