Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

121
siák megvalósítására nem került a sor s hogy a vita sexualis ezen
perverziója mellett a normális ingerek olyannyira hatásosak, hogy
lehetővé teszik a normális nemi érintkezést.
57. sz. megfigyelés. 35 éves vagyok, testileg-lelkileg ép. Rokon-
ságom legtávolabbi rétegeiben – úgy egyenes, mint oldalágon -
nincs tudomásom psychikai zavar jelenlétéről. Atyám, aki születé-
sem idején 30 éves volt, tudomásom szerint előszeretettel viseltetett
a nagy, fejlett női alakok iránt.
Már gyermekkoromban izgattak oly képzetek, melyekben
egyik ember föltétlen hatalma a másik fölött fordult elő. A rabszol-
gaság gondolata egymagában fölötte izgató volt rám nézve és pedig
úgy az úr, mint a szolga helyzetét tekintve. A gondolat, hogy egy
ember birtokolhatja, eladhatja, verheti a másikat, szokatlan, tűzbe
hozott, s „Tamás bácsi kunyhójá”-nak olvasásakor (a pubertás kez-
detén) erectióim voltak. Különösen az a gondolat izgatott fel, hogy
egy embert kocsi elé foghatnak, a kocsiban egy másik ül ostorral
kezében és igazgatta és ütlegekkel hajtotta őt.
20. életévemig teljesen tárgyilagosak és nemileg közömbösek
voltak e képzelődéseim, azaz az alárendelt szerepébe nem magamat,
hanem másvalakit képzeltem, az úr sem volt mindig nő. Éppen ezért
nem is gyakoroltak e képzelődések semminemű befolyást nemi ösz-
tönömre, illetve annak kielégítésére. Néha ugyan erectiókat tudtak
előidézni, de onaniát sohasem űztem; 19 éves korom óta coitáltam
is, e képzelődések igénybevétele nélkül. Előszeretettel viseltettem
mindenkor idősebb, fejlettebb és nagytermetű nők iránt, bár fiatalo-
kat sem vetettem meg.
21. életévemtől tárgyat kezdenek ölteni képzelődéseim, amelyek
most már abban csúcsosodnak ki, hogy „úrnőm” 40 éven felüli, nagy-
növésű, erős asszony legyen. Ez időtől fogva – képzelődéseimben –
kizárólag én voltam az alárendelt, úrnőm pedig durva nőszemély, aki
minden tekintetben – így nemileg is – kihasznált, kocsija elé fogott
és sétakocsizást rendezett velem, én magam pedig oly híven engedel-
meskedtem neki, mint egy kutya, mezítlenül kellett lábai előtt hever-
nem és ő hol bottal ütött, hol ostorral suhintott rám. Ez képezte kép-
zetköreimnek állandó, mintegy szilárd vázát, köréje csoportosultak
aztán különféle képzetek.
Ε képzelődések mindenkor jóleső érzést keltettek fel bennem,
ami gyakran váltott ki erectiót, de sohasem ejaculatiót. Az ilymódon
előálló nemi izgalom következtében aztán felkerestem egy – eszmé-
nyemnek lehetőleg megfelelő – nőt, és ezzel coitáltam, de anélkül,
hogy valami reális segédeszközt, vagy akár e képzelődéseimet igénybe
kellett volna vennem. Vonzódtam más külsejű nőkhöz is és coitust is
végezhettem, anélkül, hogy e képzelődések megelőzték volna.