Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

17
A vallási életben az áldozatok alakjában kerül erre a sor. Eze-
ket kezdetben azzal a gondolattal hozták, hogy az istenség azt anya-
gilag élvezi, majd később mint ajándékot, a hódolat jele gyanánt
hozták az Isten tiszteletére; végül abban a hiszemben, hogy az isten-
ség ellen elkövetett bűnt és vétket kiengeszteli és üdvözülést hoznak
az emberiség számára.
De ha az áldozat önkínzásból áll, mint ez minden vallásban elő-
fordul, akkor a vallási szellemtől könnyen hevülő természetek benne
nemcsak az alárendeltség szimbólumát látják és a jelenlegi szenve-
déseket a jövő örömeinek cseredíja gyanánt veszik, hanem mindent*
amit a végtelenül szeretett istenségtől származónak gondolnak, min-
dent, ami az Ő parancsára, az Ö tiszteletére történik, egyenesen élve-
zetnek tekintenek. A vallási rajongás ilyenkor extasishoz vezet, oly
állapothoz, melyben psychikus mámorok annyira igénybe veszik az
öntudatot, hogy az eltűrt szenvedések képzeletét is csak annak fáj-
dalmas mivolta nélkül tudja fölfogni.
A vallási rajongás exaltációja active is mások feláldozásán
való örömig fokozódhatik, ha az idegen fájdalom iránti részvétet a
vallási mámor elnyomja.
Hogy a nemi élet terén hasonló jelenségek mutatkozhatnak,
bizonyítja a Sadismus, és különösen a masochizmus (1. ott.)
A vallás, kéjelgés és kegyetlenség 1 közt gyakran észlelhető
hasonlóság tehát a következőkben foglalható össze: Vallási és nemi
érzés fejlődésük tetőpontján egyeznek az izgalom nagyságára és
minőségére nézve és ezért alkalmas ^körülmények között helyettesít-
hetik egymást. Mindkettő kóros viszonyok között kegyetlenkedésbe
csaphat át.
A nemi tényező hasonló nagy befolyásúnak mutatkozik aesthe-
tikai érzelmek felkeltésében. Ugyan mivé lenne a képzőművészet sexua-
lis alap nélkül. Az érzéki szerelem adja meg neki a fantázia ama
melegségét, mely nélkül valódi művészet megteremtése nem képzel-
hető és az érzéki érzelmek tüzében tartja fenn a képzelet izzó mele-
gét. Innen érthető, hogy a nagy költők és művészek érzékies termé-
szetűek.
Az eszményeknek e világa a nemi fejlődési folyamatok meg-
jelenésével tárul fel. Aki ebben az időben nem tudott lelkesedni
azért, ami nagy, nemes, szép, az egész életében philister marad. Hisz
a nem költőnek született egyén is verseket gyárt ez időszakban!
1 Ez a trivium a valódi életnek nemcsak fönt vázolt jelenségeiben nyer ki-
fejezést, hanem az erkölcsileg süllyedt időszakok jámborkodó irodalmában és
képzőművészetében is. Ε tekintetben híres pl. Bernini „Szt. Teréz” szobra, aki
„hisztérikus aléltságában márványfelhőre dől, miközben egy parázna angyal az
isteni szerelem nyilát szívébe röpíti”. (Lübke.)