Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

86
Az irodalomban szereplő hullagyalázások esetei kóros jelle-
gűek benyomását keltik, csakhogy – a híres Sergeant Bertrand
esetétől eltekintve – igen felületesen figyelték meg és irtják le őket.
Egyes esetekben a tünetek csak arra szorítkoznak, hogy a fék-
telen kéjszenvedély semmiféle gátló okot nem lát a bekövetkezett
halálban (mélyen sülyedt erkölcsiség és túlságos érzékiség).
Ilyen eset talán a Moreau közölte esetek közül a hetedik
(aberrations du sens génésique 1887. p. 243.).
Jelen esetben egy 23 éves férfi erőszakot akart elkövetni egy
53 éves nőn s midőn ez vonakodott és védekezett, megölte, majd ki-
elégítette rajta nemi vágyát s a vízbe dobta, de onnan kihalászta,
hogy újból stuprátiót kövessen el rajta.
Ä gyilkost 1879-ben kivégezték. Boncolásnál a homloki agy-
burkokat megvastagodva találták, sőt össze is voltak nőve az agy-
kéreggel.
Számos más példát a nekrophíliára közöltek más francia szer-
zők is. 1 Két esetben szerzetesek követték el a tettet, midőn a holttest
őrizetén voltak. Egy harmadikban egy idiótáról van szó, aki perio-
dikusan szenvedett ezen mániában, erőszak alkalmazása mellett fel-
vétetett egy elmejavító intézetbe és itt a női hullákat gyalázta meg.
Bizonyos esetekben azonban kétségtelenül kitűnik, hogy a holt-
test az élő nővel szemben direct előnyben áll. Ha a kegyetlenkedés-
nek más jelei pl. a hulla szétdarabolása stb. nem észlelhetők, akkor
valószínűleg maga az élettelenség az, ami a perverz bűnösnek inge-
rül szolgál. Lehetséges, hogy a hulla, amelyben egyesegyedül van az
emberi alak és a teljes akarathiány egymással egybekapcsolva, ép-
pen ezért tudja azon kóros hajlamot kielégíteni, amely vágyának
tárgyát az ellenállás minden lehetőségének kizárása mellett korlát-
lanul hatalmában akarja bírni (nekro-fetischizmus 1. tovább).
Brierre de Boismont (Gazette médical, 1859 július 21) olyan
hullagyalázó élettörténetét közli, aki a holttest-felvigyázók megvesz-
tegetése után egy előkelő család 16 éves leányának hullájához lopód-
zott be. Éjjel azután zajt hallottak a halottas szobában, mintha egy
bútordarab leesett volna. Az elhalt leány anyja belépett a szobába
és megpillantott egy férfit, aki hálóingben a halott ágyáról ugrott
le. Eleinte azt hitték, hogy tolvajjal van dolguk, de nemsokára rá-
jöttek a valódi tényállásra. Kitudódott, hogy a tettes előkelő házhoz
tartozó egyén, már többször gyalázta meg fiatal nők hulláit. Élet-
hossziglani börtönre ítélték.
1 Michéa, Union méd. 1849., Brierre, Gaz. médic. 1849. jul. 21.; Moreau (op.
cit.) 250. 1. Epaulard, érdekes monographiája: „Vampyrisme .nécrophilie, nécro-
eadisme, nécrophagie” cím alatt. Lyon, 1901. Közölve az összes irodalomban isme-
retes esetek.