Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

81
maradt, valóságos őrjöngésbe tört ki, feljebbvalójára akart törni,
úgy, hogy a, csapatkórházba és aztán tébolydába vitték. Társai nem
tartották épeszűnek. Haragos perceiben kiszámíthatatlan volt és
fölötte veszedelmesnek mutatkozott, azonnal nyaklemetszéssel fenye-
getett és mindenki komolyan vette a fenyegetést. Alvása rossz volt,
csak gyilkolásról álmodozott, néha őrjöngési roham vett rajta erőt,
úgy, hogy senki sem állhatott közelében.
A tébolydában üldözési mániát tapasztaltak nála és közveszé-
lyesnek tartották. Itt újabb öngyilkosságot kísérelt meg. Egy napon
mégis tényleg gyógyultan hagyta el a tébolydát.
Kiszabadulása után 11 gyilkosságot követett el; megannyi sadis-
tikus jellegű kéjgyilkosság; fojtogatás, nyakátmetszés, a hulla szét-
darabolása, megcsonkítása, különösen a nemi szerveken, ezek képezték
a gyilkosság különböző alakjait, melyekhez esetleg a még nem csilla-
pított nemi vágynak a, hullán való kielégítése társult.
Be lett bizonyítva, hogy V., amikor e szörnyű tetteket véghez-
vitte, teljes öntudattal, úgyszólva közömbösen, hidegvérrel járt el,
semmiféle kivételes psychikai állapot nem volt nála jelen.
Tetteit Franciaország legkülönbözőbb részein vitte véghez,
melyet keresztül-kasul bejárt. V. a degeneratio semmiféle jelét nem
mutatja, nemi szervei normálisan fejlettek. Fogságában hiú maga-
tartást tanúsít, könnyen felhevül, nehezen csillapítható. Egy ízben
dacból – és az ellenkezés demonstrálására – 7 napig nem evett.
Máskor dühroham fogta el, mikor megtiltották neki, hogy a temp-
lomba mehessen. A bűntetteiről cynikusan beszél, megbánást nem
mutat, állandóan dührohamokkal magyarázza azokat és a tébolyodott
szerepét játssza azon reményben, hogy így majd tédolydába kerül,
ahonnan könnyebb a menekülés. A valóságban azonban észlelőiben
épelméjű egyén benyomását keltette.
A megfigyelők következőkben számolnak be észleleteikről: V. sem
epileptikus, sem ösztönei nem betegek, Erkölcstelen, szenvedélyes
ember, aki egyízben depressiv üldöztetési mániában is szenvedett,
amikor minduntalan öngyilkosságra gondolt. Ε bajából kigyógyulva
ez időtől fogva teljesen beszámítható volt. Bűntettei antisocialis,
sadistikus, vérszomjas egyénre vallanak, aki korábbi elmebajában és
azon körülményben, hogy akkor nem kapott büntetést, menlevelet
látott arra nézve, hogy e gyalázatos dolgokat vihesse véghez. Közön-
séges gonosztevő, beszámíthatóságát egyáltalán nem befolyásolhatja
előző elmezavara. Az illetőt halálra ítélték. (Archiv d'Anthropologie
criminelle. XIII. 78. sz.)
Ilyen esetekben megtörténhetik, hogy a meggyilkolt áldozat húsa
után is vágy ébredhet a bűnösben és ezen perverz gondolat hatása