Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

178
melyek a nemi ösztön elfajulásainak egész területén különböző he-
lyen és alakban lépnek napfényre.
Női testrészekről vagy ruhadarabokról alkotott képzeteknek kéjjel való
egybekapcsolása – Fetischismus
Már e mű elején a normális nemi élet psychologiájához fűzött
elmélkedéseinkben kifejtettük, hogy még a physiológiai keretben
mozgó azon kifejezett előszeretet, különös érdeklődés, – mellyel a
másik nembeli személy testének valamely meghatározott része, külö-
nösen annak bizonyos alakja iránt viseltetünk -, nagy psyeho-
sexuális jelentőséggel bírhat. Annyira, hogy bizonyos formáknak
vagy tulajdonságoknak vonzóereje sok, talán a legtöbb emberre
nézve a szerelem individualizálásának tulajdonképeni elvét képezi.
Ezt az előszeretetet a másik nem személyének bizonyos physi-
kai tulajdonságai iránt – mely mellett azonban még bizonyos
physikai jellemvonásoknak ilyen értelemben való kidomborodása is
észlelhető -, Binet-re (du Fétischisme dans l'amour, Revue philo-
sophique, 1887.) és Lombroso-ra (ezen könyvem olasz nyelvű 2. ki-
adásának előszava) támaszkodva, fetischismusnak neveztem azon
alapon, hogy egyes testrészek (vagy ruhadarabok) imádása nemi
ösztön alapján tényleg reliquiák, szentelt tárgyak tiszteletére emlé-
keztet. Ezt a physiológiai fetischismust részletesebben tárgyaltuk a
14. lapon.
Emellett a physiológiai fetischismus mellett van azonban
psychosexuális alapon fejlődő kétségkívül kóros eroticus fetischis-
mus, melynek casuistikája elég gazdag, s melynek jelenségei elme-
gyógyászati klinikai, esetleg törvényszéki fontossággal bírnak. Ezen
kóros fetischismus nem csupán bizonyos testrészekre vonatkozik, ha-
nem akár élettelen tárgyakra is, melyek a női ruházatnak rendsze-
rint részeit képezik és így a nő testével szoros kapcsolatban állanak.
Ε kóros fetischismus fokozatos átmenetek alakjában csatlako-
innen a kéjgyilkosságra és az embernek más kéjes-kegyetlen tettére; felteszi,
hogy az éhség és nemi ösztön gyökereikben azonosak, a nemi kannibalizmus él a
felsőbbrendű állatokban és az emberben is, s hogy a sadismus atavistikus jelen-
ség. A sadismusnak ezen magyarázata a masochismusra is állhatna: mert ha
az ilyen kannibalistikus jelenségek alakjában történő nemi érintkezés gyökerét
kutatjuk, akkor fel kell tennünk, hogy a természet az egyik fél győzelme mellett
a másik legyőzését iis célul tűzte és megmagyarázhatja azon ösztönt, mely a le-
alázásra, alávetésre vágyik.
De kifogásolható, a raissonements bázisának kielégítő volta. Alsóbbrendű
állatok conjugatióját, azt a rendkívül komplikált folyamatot, melybe a tudo-
mány csak az utolsó években tudott betekinteni, nem lehet egy individuum egy-
szerű elnyelésének minősíteni. (Ti. Weissmann, Die Bedeutung der sexuellen Fort-
setzung für die Seleetionstheorie. Jena, 1888. 51. 1.)