Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

296
nak egy esetét láttam Bécsben egy fiatal embernél, aki női ruhában
látogatta az álarcos bálokat és ott fiatal embereket magához csalt.
Ezeknek azt adta elő, hogy éppen periódusa van és a dolgot úgy
irányította tovább, hogy azok per os használták. Egy este állítólag
14 férfit csalt így lépre. Minthogy pedig a rendellenes nemi érzésről
szóló, eddig szemeim elé került írásokban a paderastáknak egymás
között való érintkezéséről sohasem találtam semmit, ezért végezetül
még erről akarok egyet-mást közölni.
Mihelyt rendellenes nemi érzésű egyének egymással megismer-
kednek, részletesen elbeszélik eddigi élményeiket, szerelmeskedései-
ket és hódításaikat, föltéve, hogy a társadalmi különbségek e tár-
salgást ki nem zárják. Csak igen kevés esetben maradt el az új isme-
rősök e szórakozása. A contrar-sexuálisok egymás között „nénik”-
nek, Bécsben „nővér”-nek hívják egymást és két teljesen férfias kül-
sővel bíró bécsi kéjnő, akik rendellenes nemi viszonyban állanak
egymással szemben, akiket én is ismerek, a nőknél előforduló hasonló
esetben a megfelelő „bácsi” nevet használta. Mióta perverz ösztönöm
tudatában vagyok, ezerén felül ismerkedtem meg hasonló érzésű
egyénekkel. Kisebb városokban aránylag kevesebb a „néni”, mégis
egy 2300 lakossal bíró városkában 8, egy 7000 lakossal bíróban 18
ilyen egyént ismertem, mint határozottan rendellenes nemi érzésű
egyént, nem is szólva azokról, akikre a gyanú mindenesetre ráfér.
30.000 lakossal bíró szülővárosomban 120 „nénit” ismerek személye-
sen. A legtöbb, de közöttük legelsősorban én azonnal meg tudom
ítélni, vajjon a másik hasonló érzésű-e vagy amint „a nénik nyel-
vén” hívják, „értelmes, vagy értelmetlen”. Ismerőseim gyakran cso-
dálkoztak azon, hogy mily biztos e tekintetben az ítéletem. Látszólag
teljesen férfias egyénekben első pillantásra felismertem a „néni”-ket.
Másrészről megvan azon képességem is, hogy viszont férfiasan tud-
jak viselkedni, úgy, hogy oly körökben, ahová ismerőseim beaján-
lottak, már kételyek merültek fel „személyazonosságom, valódisá-
gom” iránt. Ha kedvem támad hozzá, akkor teljesen úgy tudom ma-
gam viselni, mint egy nő.
Minthogy a legtöbb „néni”, így én is, abnormitásukat semmi-
kép sem tartják szerencsétlenségnek, sőt ellenkezőleg sajnálják, ha
ez állapot megváltozhatnék, minthogy továbbá a veleszületett álla-
pot, a saját és mások meggyőződése szerint, egyáltalán nem befolyá-
solható, azért a mi összes reményeink csak oda irányulnak, hogy az
illető büntető törvényparagrafus oly értelemben szenvedjen válto-
zást, hogy csak az erőszakosan elkövetett tett és a nyilvánosságon
ejtett sérelem, ha egyidejűleg konstatálhatok, képezhessék büntető
eljárás tárgyát.