Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

172
egyszerűen fizikai élvezetszámba megy, hanem a masochistikus
extásisba jutott egyén nem érez fájdalmat, akár azért, mert izgalmi
állapotában (úgy mint a katona csata közben) a physikai behatást
bőridegei nem appercipiálják, akár azért, mert (a vallási rajongók
és vértanuk módjára) öntudatát annyira eltöltötték a kéjérzések,
hogy azokkal szemben a bántalmazás csak puszta jelnek – fájdalom
jellege nélkül – tűnik fel.
Másodsorban pedig bizonyos túlcompensatióról is eshetik szó,
t. i. a fizikai fájdalmat túlcompensálja a psychikai kéj és csak a kü-
lönbség jut mint ilyen az öntudatba. De növekszik azáltal, hogy
akár reflectorikus spinalis befolyások, akár a sensorium érző benyo-
másainak sajátságos alakulása folytán, hallucinatioszerű testi kéj-
érzés ömlik végig az egész testen, határozatlan localisatióban.
Hasonló lehet a vallási rajongók önkínzása (üvöltő dervisek),
csakhogy itt a kéjérzést felkeltő képzetek tartalma más. Itt nem
érzik a kínzások fájdalmas voltát, mert az öntudatot azon (kéjes)
gondolatok tartják elfoglalva, hogy e kínzásokkal Istent szolgálják,
bűnöket semmisítenek meg, a mennyországot szerzik meg maguk-
nak stb.
Ha a masochismus helyét akarjuk a nemi perverzió területén
kijelölni, abból a tényből kell kiindulni, hogy női nemi jeléggel bíró
kóros jelenséget képvisel, amennyiben ismertető jele másnak aka-
rata hatalma alá való rendeltség. Alsóbbrendű népeknél a E.Ő lealá-
zása odáig terjed, hogy brutálissá válik és az alárendeltség ezen
flagrans bizonyítéka jól esik a nőnek és a szerelem jelének tekinti.
Valószínű, hogy a magasabb műveltségi fokon álló nők is kelleme-
sen fogadják e szerepet, e kellemes érzés pedig az intersexualis
actusnál érzett kéjérzés egy részét képezi; egyáltalán a férfi durva
vakmerő fellépése a nőt nemileg izgatja. Kétséget nem szenved az,
hogy a masochista a novel szemben passiv, nőies szerepet játszik és
nemi kielégítése attól függ, hogy vajjon sikerül-e a domina akarata
alá való alárendeltség illúzióját kieszközölni. Az ebből származó kéj
egymagában nem különbözik azon érzéstől, amely a nőben az inter-
sexuális actusnál való passiv szerepe alkalmával keletkezik.
A masochistikus érzésű egyén eélját még azáltal igyekszik
megközelíteni, hogy consorsának férfias nemi jelleget tulajdonít –
ezt is perverz módon, amennyiben a sadistikus nő ideálját képezi.
Ε tényekből azt kell következtetnünk, hogy a masochismus
tulajdonkép a rendellenes nemi érzésnek csökevényes formája; rész-
leges effeminátió, amely azonban a psychikai vita sexuálisnak csak
másodlagos nemi bélyegeire terjedt ki; e nézetemet már e mű 6-ik
kiadásában juttattam kifejezésre.
A feltevést támogatja azon körülmény, hogy heterosexuális