Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

369
hallatára és azt állítja, hogy a vád tárgyát képező tettekről mit sem
tud. Szellemi épsége kérdésesnek mutatkozik. Háziorvosa, aki 20 év
óta ismeri, zárkózott, borongós természetűnek jellemzi, akinél a ke-
délyállapot igen gyakran és hamar változik. Neje arról értesít, hogy
T. őt egy ízben vízbe akarta dobni, s hogy vannak időnkint rohamai,
melyekben ruháit leszaggatja testéről és az ablakon szeretne ki-
ugrani. T. ezen rohamaira sem emlékszik. Más tanuk is említést tesz-
nek feltűnő hangulatváltozásokról és bizarr jellemvonásokról. Egy
orvos időnkinti szédülést és görcs-rohamokat is észlelt nála.
T. nagyanyja őrült volt, atyja chronicus alkoholismusban szen-
vedett és utolsó éveiben epileptikus rohamok is mutatkoztak nála;
egyik testvére őrült volt és ilyen pillanatában egy rokonát is meg-
ölte. T. egy másik nagybátyja öngyilkos volt. T. 3 testvére közül
egyik gyengeelméjű, a másik kancsal, a harmadik görcsökben szen-
vedett. Vádlott előadja, hogy időnkint oly rohamai voltak, amelyek-
ben öntudata elhomályosult, nem tudta, mit cselekszik. Ez állapotot
mindig aura-szerű fájdalom vezette be, mely a tarkóra helyezkedett;
friss levegő után szomjúhozott, de soha sem tudta, hogy hová megy.
Neje nemileg teljesen kielégítette. 18 év óta chronicus eczema-ja van
a scrotumon (tényleg), amely gyakran hozta őt rendkívüli nemi iz-
galmi állapotba. A 6 szakértő véleménye ellentmondott egymásnak
(szellemi épség – rejtett epilepsia); a jury ítélete is megoszlott, úgy-
hogy a vádlottat felmentették. Dr. Legrand du Saulié, akit szakértő-
nek meghívtak, constatálta, hogy T. 22 éves koráig évente 10-18-szor
vizelt ágyában; ez idő után megszűnt az enuresis nocturna, de azóta
ismét tartós, mély, borongós hangulati állapotok mutatkoztak, am-
nesiától kísérve. T.-t röviddel rá nyilvános erkölcstelenkedés miatt
újból vád alá helyezték és 15 hónapra ítélték; a börtönben beteges-
kedett és szellemileg szemmelláthatólag visszament; emiatt kegyel-
met nyert, de a szellemi gyöngeség mindinkább előtérbe nyomult.
Ismételten észlellek nála epilepsias rohamokat (tonikus görcsök, az
öntudat elvesztése ós remegés kíséretében). (Auzouy, Annal, méd.
psych. 1874 november; Legrand du Saulié, Etude méd. légale etc.
99. lap).
Szerző által megfigyelt és Friedreich lapjaiban közzétett kö-
vetkező eset – gyermekeken elkövetett erkölcstelenkedés – rekessze
be ezen a forum számára kiváló fontossággal bíró casuistikát. 1 Ez
eset annál értékesebb, mert itt az epileptikus öntudatlanság állapota
a tett elkövetése idején határozottan megállapított és amint az –
1 Lásd ezenkívül Limán, Zweifelhafte Geisteszustände 6. sz. eset. Lasègue,
értekezését über Exhibitionisten (Union méd. 1877.); Ball és Chambard, Art. Som.
namhnlisime (Diet, des iscienc. med. 1881.)