Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

Előszó az első kiadáshoz
Igen kevesen lesznek teljes tudatában annak az óriási befo-
lyásnak, amelyet a nemi élet úgy az egyéni, mint a társadalmi élet-
ben az érzésre, gondolkodásra és cselekvésre gyakorol. Felismerte e
tényt már Schiller „A világbölcsek” című költeményében, mikor azt
mondja: „Einstweilen bis den Bau der Welt Philosophie zusammen-
hält, erhält sie das Getriebe durch Hunger und durch Liebe”.
Csodálatosképpen a bölesélkedők részéről is csak nagyon alá-
rendelt jelentőség jutott osztályrészül a nemi életnek.
Schopenhauer (Die Welt als Wille und Vorstellung című mű-
vében III. kiadás, 2. kötet, 586. laptól folytatva) éppenséggel külö-
nösnek találja, hogy a szerelem eddig csak a költészetnek képezte a
tárgyát és – Plató, Eousseau, Kant fogyatékos vizsgálataitól elte-
kintve – nem egyszersmind a bölcsészetét.
Schopenhauer és utána Hartmann Ε., „Az ismeretlen bölcsé-
szete” írójának a nemi viszonyokról kifejtett nézetei annyira hibá-
sak és következményeikben annyira ízléstelenek, hogy eltekintve
egy Michelet (L'amour) és Mantegazza-nak (A szerelem élettana)
nem annyira tudományos fejtegetéseknek, mint inkább szellemes
csevegésnek tekinthető értekezéseitől – úgy a tapasztalati lélektan,
mint az emberi lét nemi vonatkozásainak metafizikája, úgyszólva
teljesen szűzi (érintetlen) tudományos talaj gyanánt tűnnek fel.
Mintha a költők jobb psychologusok lennének, mint a szak-
avatott lélekbúvárok és bölcselkedők, ámde ők az érzelem és nem az
ész emberei és enyhén szólva, egyoldalúak a tárgy szemlélésénél.
Ők a tápláló szövet fényén és napsugaras melegén keresztül nem
veszik észre annak a sötét árnyékait! Bármennyire igaz is, hogy a
költészet termékei minden időben és valamennyi népnél kiapadha-
tatlanul sok anyagot szolgáltatnak a „Szerelem psychologiája” meg-
írójának, mégis ezt a nagy feladatot csak a természettudományok és
elsősorban különösen az orvostudomány segítségével lehet meg-
oldani, amely utóbbi a lélektani alapot annak anatomieo-physio-
logiai forrásából meríti és ahhoz mindig hű marad.
Emellett sikerül talán az orvostudománynak egy közvetítő