Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

231
aesthetikai okokból van terhemre, így jutok ahoz a sajnálatos ona-
niához, amelyet elhagyni nagyon nehezemre esnék.
Százszor feltettem magamban, hogy a normális nemi érzés
lehetővé tételeért mindenekelőtt azt a lélekölő onaniát, amely aesthe-
tikai érzésemet süllyeszti alá, elnyomom; számtalanszor megfogad-
tam, hogy akaratom teljes erejével küzdeni fogok e szenvedély ellen,
mindmai napig hasztalanul. Mikor a nemi ösztön legnagyobb hévvel
tombolt bennem, akkor ahelyett, hogy természetes úton kerestem
volna kielégítést, onanizálni kezdtem, mert éreztem, hogy ez na-
gyobb élvezetet okoz nekem.
Ε mellett arra a tapasztalatra jutottam, hogy leányoknál ál-
landóan potens vagyok és pedig anélkül, hogy a férfi nemi szervei-
nek képét segítségül venném; egy esetben kivételkép nem mutatkoz-
tam potensnek, de azért, mert az a nő – lupanarbeli – a női bájak-
ból semmit sem mutatott. Nem tudok ama súlyos önvád gondolatától
megszabadulni, hogy a rendellenes nemi érzésnek nálam észlelhető
ez a stádiuma az excessiv onania következménye és ez a tudat oly
lesújtólag hat rám főként azért, mert azt kell mondanom, hogy nem
érzek magamban elég erőt arra, hogy saját akaratomból megszaba-
duljak e tehertől.
Tanulótársammal és barátommal folytatott viszonyom követ-
keztében, mely csak egyetemi tanulmányaim alatt keletkezett, midőn
előzőleg 7 évig baráti viszonyban éltünk egymással, a természet-
ellenes kielégítés utáni vágy mind hatalmasabb lett.
Engedelmet kérek még arra, hogy egy epizódot beszélhessek eh,
mely hónapokig foglalkoztatott engem.
1882 nyarán 6 évvel fiatalabb commilitóval ismerkedtem meg,
akit másokkal együtt ismerőseimhez és hozzám ajánlottak. Csakha-
mar mélyen érdekelni kezdett a gyönyörű szép, szabályosarcú, kar-
csútermetű és egészséges kinézésű ember; ez az érdeklődés többheti
érintkezés után mély barátsággá, majd szenvedélyes szerelemmé és;
kínzó féltékenységgé alakult át. Észrevettem, hogy érzéki izgalmak
is közrejátszanak és bármily szilárdan eltökéltem is, hogy – minden
egyébtől eltekintve – ezen kiváló jelleme következtében általam
nagyrabecsült egyénnel szemben vissza fogom magam tartani, még
sem tudtam megállni, hogy egy éjjel, midőn előzőleg sok sört ittunk
s aztán lakásomon egy üveg bor mellett ültünk és a valódi és tartós
barátságot ünnepeltük, hogy ilyen pillanatban ösztönömnek utat ne
engedjek; magamhoz öleltem stb.
Midőn másnap viszontláttam, annyira szégyeltem magam, hogy
nem tudtam szemei közé nézni. Legmélyebb megbánást éreztem tet-
tem fölött és a leghevesebb szemrehányásokkal kínoztam magam,
hogy e barátságot, amelynek tisztának és nemesnek kellett volna