Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

242
tem, hogy e baj a nemi szervekkel áll összefüggésben. Minthogy ba-
rátaim közül senki sem szenvedett ebben, teljesen idegenszerűnek
tűnt fel előttem ez érzés, s csak a legvégsőkig fokozott türelemmel
tudtam elviselni, annál is inkább, minthogy az alsótest egyáltalában
sok zavart okozott.
In sexualibus még teljesen tudatlan voltam, de már 12-13 éves
koromban biztosan éreztem, hogy inkább szeretnék nő lenni. Alakja
jobban tetszett nekem, de különösen nyugodt föllépése, illeme és leg-
főképpen ruhái vonzottak, ám nagyon óvakodtam attól, hogy ez ér-
zésnek valamikép jelét adjam, pedig biztosan tudom, hogy nem iszo-
nyodtam volna a castráló késtől, hogy célomat elérjem. Ha kérdez-
ték, hogy miért szeretek inkább női ruhába öltözni, csak azt felel-
hettem volna, hogy a ruha erővel húz engem; talán ritka unom
bőröm miatt magam is lánynak képzeltem magam, bőröm t. i. külö-
nösen az arcon és a kezeken igen érzékeny volt. A lányok szívesen
láttak maguk közt s bár én magam is szívesebben tartózkodtam
volna köztük, mégis kigúnyoltam őket; túloznom kellett, hogy én
magam nőiesnek ne tűnjek fel s szívemben mégis irigyeltem az ő
sorsukat; irígykedésem különösen magasra hágott, ha egy barátnőm
hosszú ruhát kapott, keztyűkben és fátyolosan járt. Midőn 15 éves
koromban utazást tettem, azon fiatal nő, akinél laktam, azt az aján-
latot tette nekem, hogy öltözzem női ruhába és menjek vele ki; mint-
hogy azonban nem volt egyedül, nem fogadtam el ajánlatát, bár-
mennyire is kedvem lett volna hozzá. Szívesen láttam utazásom köz-
ben, hogy egy városban a gyermekek rövidujjú blouse-okat viselnek.
Elegánsan öltözött nő istennőnek tűnt föl előttem, ha glacé-keztyűs
kezeivel megérintett, boldog voltam, de még szívesebben szerettem
volna az ő helyében lenni. Mindazonáltal igen szorgalmasan tanul-
tam, a reáliskolát és gimnáziumot 9 év alatt végeztem el, az érett-
ségit sikerrel tettem le. Emlékszem, hogy 15 éves koromban először
nyilvánítottam ki barátom előtt ama vágyamat, hogy lány szeret-
nék lenni, és midőn az ok iránt kérdezősködött, nem. tudtam vála-
szolni. 17 éves koromban léha társaságba kerültem, sok sört ittam,
dohányoztam, kerestem a pincérnőkkel való barátkozást; ezek szí-
vesen érintkeztek, de mindig úgy bántak velem, mintha én is szok-
nyát viselnék. A tánciskolát nem látogathattam, ösztönöm kiűzött;
ha álarcosán megjelenhettem volna, úgy máskép állt volna a dolog;
barátaimat gyengéden szerettem, csak azt gyűlöltem, aki az onaniára
csábított. Borzalommal gondolok arra a napra, mely egész életemet
megrontotta; élénken űztem az onaniát, de ilyenkor kettős embernek
tűntem föl; nem írhatom le ez érzést, azt hiszem férfias érzés, de
nőiessel keverve. Lányhoz nem tudtam hozzáférkőzni, féltem tőlük,
pedig nem voltak idegenszerűek hozzám; mégis jobban imponáltak