Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

13
nevelés, erkölcs a kultúrembernek érzéki ösztönei fékezésében nyúj-
tanak, mégis folyton az a veszély környékezi, hogy a tiszta, szűzi
szerelemnek ragyogó magaslatáról a közönséges kéj mocsarába
süllyedhet.
Hogy e magaslaton megmaradhasson, állandó küzdelemnek
kell folynia a természeti Ösztön és a jó erkölcs, az érzékiség és erköl-
csösség között. Csak a szilárd jellemeknek adatott meg, hogy az érzé-
kiség bilincseiből magukat kiszabadítva, ama tiszta szerelemnek
váljanak részeseivé, melyből az emberi lét legnemesebb örömei
származnak.
Vitatkozni lehetne arról, vajjon az emberiség az utolsó évszá-
zadok folyamán erkölcsösebb lett-e. Kétségtelenül szemérmesebb lett
és az állatiasan érzéki szükségletek elrejtése mindenesetre oly enged-
mény, melyet a bűn az erénynek tett.
Scherr művének (Deutsche Kulturgeschichte) olvasása min-
denkiben azt a benyomást kelti, hogy erkölcsi felfogásaink a közép-
koréhoz képest tisztultabbak lettek, bár el kell ismerni, hogy igen
gyakran az előbbi bárdolatlan és nyers kifejezések helyébe csak fino-
mabb szokások léptek az erkölcsösség minden emelkedése nélkül.
De ha egymástól távoleső időszakokat és művelődési perióduso-
kat egybevetünk, nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a köz-
erkölcs, dacára egyes epizodikus visszaeséseknek, a kulturális fejlő-
dés közepette föltartóztathatatlan emelkedést mutat, s hogy az
erkölcsi haladás leghatalmasabb emeltyűje a kereszténység.
Manapság már magasan felette állunk olyan nemi állapotok-
nak, amilyenek a sodomai valláséletben, az ókori görögök népéleté-
ben, törvényhozásaiban és vallási szokásaiban nyernek kifejezést,
nem is említve az athéniek és babilóniaiak phallus és priapus kultu-
szát, az ókori Róma bacchanáliát és azt az előkelő társadalmi állást,
melyet e népeknél a hetaerák elfoglaltak.
Annak a lassú, gyakran észre sem vehető fellendülésnek, me-
lyet az emberi erkölcs és erkölcsösödé» mutatnak, keretein belül in-
gadozások, fluktuációk észlelhetők, éppen úgy, mint az egyéni élet
nemi oldalán is ár és apály váltakoznak.
Az erkölcsi süllyedésnek a népek életében mutatkozó epizódjai
rendszerint az elpuhulás, bőség és fényűzés idejével esnek egybe.
Ezek a jelenségek csak az idegrendszer fokozott igénybevétele mel-
lett képzelhetők el, mely a munkatöbbletért szükségleteiben keres
kiegyenlítést, fokozott idegesség kíséretében az érzékiség növekedése
jelenik meg s amennyiben ez a néptömegek fajtalankodásához vezet,
aláássa a társadalom alapköveit, a családi élet erkölcsösségét és tisz-
taságát. S ha a paráználkodás, házasságtörés, fényűzés megmételyezi
ezeket, úgy az állami élet megsemmisülése, anyagi és erkölcsi romba-