Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

269
fejlődik ki. De az elnyomott egyéniség nyomai mégis fenmaradnak és
bizonyos körülmények közt jelentőségre is tehetnek szert Darwin-
nak ezen „caractères sexuels latents”-jei, vagyis a rendellenes nemi
érzés jelenségei állhatnak elő. Chevalier helyesen ítéli meg ezeket,
midőn evolutióban beállott zavart tesz fel s nem tekinti azokat
Lombrosoval és másokkal visszaütésnek (atavismus).
Ha e felfogás nyomán próbálunk tovább haladni, akkor a kö-
vetkező fejlődéstörténeti és anthropologiai tényekkel találkozunk:
1. A nemi apparatus áll a) az ivarmirigyekből és terméke-
nyítő szervekből, b) spinalis központokból, melyek a) alatt felsorol-
tak működését részint gátolják, részint fölingerlik, c) cerebrális
területekből, ahol a nemi élet lelki folyamatai mennek végbe.
Minthogy az eredeti hajlam bisexualis jellegű, ilyennek kell
feltételezni a b) és c) pontok alatt említett tényezőket is.
A fejlődés mai fokán megállapodott természet tendenciája
odairányul, hogy monosexualis individuumokat teremtsen, egy ta-
pasztalati törvény pedig úgy hangzik, hogy normális viszonyok közt
a cerebrális centrum az ivarmirigyeknek megfelelően alakul. (A
homolog sexuális fejlődés törvénye.)
3. A rendellenes nemi érzés ilyeténkép való megsemmisítése
azonban még nem tökéletes, valamint a processus vermiformis
különböző alakulási fokozatot tüntet fel, úgy találunk a nemi appa-
rátuson is – férfinél, nőnél egyaránt – maradványokat, melyek
eredetileg fennálló onto- és phylogenetikai bisexualitásra utalnak,
egészen eltekintve bizonyos hermaphroditikus alakulásoktól (minő
az ivarutak és külső genitaliákban mutatkozó fejlődési hibák, vagy
torzképződmények).
Ilyenek a férfinél az utriculus masculinus (a Müller-féle veze-
ték maradványa), az emlőbimbók, a nőnél a paroophoron (marad-
ványa a Wolf-féle test ősveséjének) és az epoophoron (a Wolf-féle
utak maradványa, analógon ja a férfinél az epididymis. Ezenfelül
Beigel, Klebs, Fürst és mások találtak az emberi nőnél vonatkozá-
sokat az ú. n. Gartner-féle csatornákra, melyek rendszerint a női
kérődzők uterusának falában mint a Wolf-féle test maradványai
fordulnak elő. Ε tények tehát a nemi apparátusnak cerebraliter is
fennálló bisexualis hajlamosságára engednek következtetni.
4. Klinikai és anthropologiai tények egész sorozata szól még a
feltevés mellett.
Csak arra utalok, hogy elég gyakran fordulnak elő egyének
kevert, vagy az ellenkező nemre jellemző testi és lelki karakterrel
(férfi-nő, nő-férfi); hogy a herék kiirtása után a női testi és lelki
karakter lép föl (eunuchok) és viszont az ovariumoknak gyermek-
korban való kiirtása után férfikarakter fejlődik ki; hogy a klimax