Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

244
nom; előfordult az is, hogy én magam érezni véltem az összehúzó-
dásokat. Miután több helyen sikerrel tettem eleget orvosi köteles-
ségemnek, mint önkéntes katonaorvos egy hadjáratot szolgáltam vé-
gig. A lovaglás nehezemre esett, már diákkoromban is kínos volt
rámnézve, mert a genitaliáim ilyenkor még több nőies érzést közve-
títenek; (könnyebben bírtam volna a lovaglást a nők szokása
szerint).
Még mindig azt hittem, hogy férfi vagyok, de érzelmeim hatá-
rozatlanok, s mikor nőkkel jöttem össze, ezek hamarosan ismét úgy
bántak velem, mint egy uniformisba bujtatott nővel (mikor először
öltöttem egyenruhát magamra, mintha sokkal szívesebben viseltem
volna női ruhát; kezdetben nagyon zavarólag hatott rám, mikor az
egyenruhás embert nézték bennem). A magángyakorlatban mind-
három szakmát szerencsével kezeltem, majd újabb hadjáraton men-
tem keresztül; természetem itt nagyon előnyömre szolgált, mert a
világ első szamara óta nem volt állat, amelynek annyi türelmet kel-
lett tanúsítania, mint jómagámnak. Kitüntetésben nem volt hiány^
de ezek csöppet sem izgattak.
így küzdöttem keresztül eddig az életet, soha sem megelége-
detten, mindig telve világfájdalommal, amely hol érzékenységbe ol-
vadt fel, hol vadsággá fajult, ez azonban tettetett volt.
Különös volt a vőlegényjelöltségem története. Legszívesebben
nem házasodtam volna, de családi viszonyaim és praxisom egyene-
sen rákényszerítettek. Erélyes, de szeretetreméltó nőt vettem el, oly
családból, ahol a női uralom virágzott. Beleszerettem, amennyire ez
magamfajta embereknél megy, t. i. amit szeretünk, ahoz teljes szí-
vünkkel vonzódunk, ha nem is mutatunk oly heves, izgalmas állapo-
tot, mint a valódi férfiak; szeretjük a menyasszonyunkat a leg-
mélyebb szerelem érzéseivel, de csaknem úgy, mint a vőlegényt; ezt
azonban önmagamnak sem mertem bevallani, mert még mindig azt
hittem, hogy búskomor ember vagyok, akit a házasság magához té-
rít és meggyógyít. De már a nászéjszakán meg kellett éreznem, hogy
férfialakú nő vagyok: sub femina locum meum esse mihi visum est.
Boldogan, megelégedetten éltünk, néhány évig gyermek nélkül. Sú-
lyos terhesség után, amelynek tartama alatt én éppen ellenséges or-
szágban halálos betegen feküdtem, született az első fiú, akinek me-
lancholikus természete máig megmaradt; majd egy második, aki
nagyon nyugodt, egy harmadik csintalan, negyedik, ötödik; vala-
mennyi hajlamot mutat neurastheniára. Minthogy sehol sem talál-
tam a helyemet, azért sokat jártam víg társaságba; mindig dolgoz-
tam annyit, amennyi csak erőmből kitelt; tanultam, operáltam, kí-
sérleteztem sokféle gyógyszerrel és gyógymóddal. A házaséletben
nőmnek engedtem át a házihatalmat, mert ő a házvezetéshez ki-