Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

138
érzésű egyének után, továbbá sadistikus hajlamú nők után, és alapít-
sanak a Fontevrault-rend mintájára zárt társaságot.
Az ilyen esetek, melyekben a vita sexualis perverziója csak a
képzelet terére, csak a belső ösztönvilágra szorítkozik és csak véletlen
útján jut mások tudomására, úgy látszik, elég gyakoriak. Praktikus
jelentőségük, mint a masochismusé egyáltalán (persze ez a Sadismus
nagy törvényszéki jelentőségét meg sem közelíti) főleg a psyehikai
impotentiában rejlik, melyben az illetők rendszerint szenvedni szok-
tak, és azon hatalmas ösztönben, mely a magános kielégítésre törek-
szik egyenrangú képzelődések útján, és az ösztön összes következmé-
nyeivel.
Hogy a masochismus rendkívül gyakori perverzió, mutatja
már az eddig tudományosan megfigyelt esetek nagy száma, de bizo-
nyítják a fentebb közölt különböző, de egymással egybehangzó hírek.
Azon művek, melyek a nagy városok prostitutiójával foglalkoznak,
szintén számos adatot tartalmaznak errevonatkozólag. 1
Érdekes és említésre méltó az, hogy minden idők egyik leg-
kiválóbb embere is rabja volt e perverziónak és önéletleírásában is
(bár kissé félreértve a dolgot) megemlékezett róla. Jean Jacques
Rousseau „Confessions” című müvében masochistának mutatta
magát.
Rousseau, akinek élettörténetére vonatkozólag Möbius (J. L.
Bousseau's Krankheitsgeschichte, Leipzig, 1890.) és Châtelain (La
folie de J. J. Bousseau, Neuchatel, 1891) műveire utalok, fentemlített
művében (I. rész, 1 könyv) azt beszéli el, hogy a 30 éves Lambercier
kisasszony mennyire imponált neki, midőn ő 8 éves korában a kis-
asszony bátyjánál pensióban volt. Aggodalmaskodása, ha ő
(Rousseau) nem tudott valamely kérdésre megfelelni, fenyegetőd-
zése, hogy korbáccsal fogja őt elverni, mind mély benyomást tettek
rá. Midőn egy napon a kisasszony sajátkezűleg elverte, a szégyen és
fájdalom érzete mellett kéjes érzése is támadt, mely hatalmasan in-
gerelte arra, hogy újból verést kapjon. Csak az attól való félelem,
hogy a nőt megszomorítja, tartotta vissza attól, hogy újabb alkal-
makat keressen a kéjes fájdalom előidézésére. Egy napon azon célzat
1 Taxil Leo, op. cit., 228. 1. a párisi bordélyházakból közöl masochistikus
jeleneteket. A perverzióban szenvedőt ott is, „l'esclave”-nak nevezik.
Coffignon (La corruption à Paris) müvében, „Les passionels” című fejezet-
ben adalékokat nyújt e témához. A masochismus gyakori voltát azonban leg-
inkább az a tény bizonyítja, hogy meglehetősen gyakran nyilvánul eléggé leple-
zetlenül az újságok apró hirdetéseiben. Így pl. egy hannoveri napilapban 1895
dec 4-én a következő hirdetés volt közzé téve:
„Sacher-Masoch, 109.404. Nők, akik művei iránt érdeklődnek és értük lelke-
sednek, regényeinek hősnőit a valóság elé tudják varázsolni, kéretnek, hogy
közöljék címeiket a kiadóhivatal útján R. 537. szám alatt. Szigorú discretró”.
Ugyanazon számban hasonló apró hirdetés fordult elő.