Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

76
A sadismus tehát tulajdonképpen nem egyéb, mint a psychikai
vita sexualist – alkalmasint normális körülmények közt is – kisérő
jelenségeknek kóros fokozódása; különösen a férfinemnél nőhet a
végtelenségig és akkor a legborzasztóbb tettekben nyilvánul. Ter-
mészetesen nem okvetlenül szükséges és szabályszerű, hogy a sadis-
tikus egyén ösztönének ez alakulásáról tudomással bírjon, ö rend-
szerint csak a vágyat érzi, hogy a másik nemen kegyetlen és erő-
szakos cselekedeteket vigyen véghez, mert tudja, hogy ezek kéjes
érzelmeket keltenek benne. Ez adja meg az ösztönt, hogy ezen műve-
leteket meg is valósítsa. Amíg az illető egyén nem ismeri ösztönének
tulajdonképpeni motívumait, addig sadistikus tetteit ösztönszerűek-
nek, impulsiv jellegűeknek kell tekintenünk.
Ha a kegyetlenség érzete és a kéjérzés között kapcsolat áll
fenn, akkor nemcsak a kéjes szenvedély kelti fel a kegyetlenség ösz-
tönét, hanem viszont is: kegyetlen tettek szemlélete, vagy csak gon-
dolata nemi izgalmat hoz létre, s perverz egyének élnek az eszköz
felhasználásával. 1
Az eredeti és szerzett sadismus közt tapasztalatikig különbsé-
get nem lehet felállítani. Sok ilyen értelemben ab origine terhelt
egyén bizonyos ideig minden lehetőt elkövet, hogy perverz ösztöné-
nek ellentállhasson. Ha potentiájuk még fennáll, akkor kezdetben
normális nemi életet folytatnak, gyakran magukba fojtott perverz
gondolatok segítségül hívása mellett. Csak később, mikor a felme-
rülő erkölcsi és aesthetikai ellenmotivumokat fokozatosan legyőzték,
s többször meggyőződtek arról, hogy a normális actus őket nem elé-
gíti ki, tör ki a kóros ösztön; úgy, hogy az eredetileg már fennálló
perverz hajlam később való megnyilvánulása, egy időre látszólag a
perverzio jelenléte ellen szól. De a priori feltehetjük, hogy ezen psy-
chopathiai állapot rendszerint már ab origine áll fenn. A feltevés
megokolását lásd később.
A sadistikus cselekedetek monstruositása nagyon különböző
aszerint, hogy minő a perverz ösztön és a még fennálló gátló mo-
mentumok hatalma, mely utóbbiakat veleszületett erkölcsi fogyaté-
kosság, örökölt elfajultság, morális zavar, többé-kevésbé csaknem
mindig leszállítanak. Ilyeténképpen egész sorozata áll elő oly alaku-
latnak, amely a legsúlyosabb bűntettel kezdődik s oly alattomos
cselekedetekkel végződik, melyeknek célzata, hogy a sadista perverz
szükségleteinek tisztán symbolikus kielégítést biztosítsanak. A sadis-
tikus cselekedeteket másféleképpen is osztályozhatjuk: aszerint,
1 Előfordul az is, hogy vérontás véletlen látása, vagy más hasonló körül-
mények a sadistának lelkileg praeformált mechanismusát először hozzák moz-
gásba és keltik fel a lappangó perverz ösztönt.