Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

327
áldozta volna föl értük. Legnagyobb élvezete az volt, ha ilyen ba-
rátnőjével tartósan együtt élhetett, egyedül és teljesen bírhatta őt.
Emellett férfinak érezte magát a nővel szemben. Már kis gyer-
mekkorában fiújátékok foglalkoztatták, legszívesebben a lövést és a
katonazenét hallgatta; a katonazene valósággal fellelkesítette és
szívesen ment volna a katonákkal. Háború és vadászat voltak ideál-
jai. A színházban csak a női szereplők iránt érdeklődött. Tudta, hogy
ez mind nem női, sőt éppen annak ellentéte, de nem tehetett ellene
semmit. Legnagyobb élvezete az volt, ha férfiruhában járhatott és
férfi foglalkozást űzhetett, amelyben különös ügyességet árult el, míg
a női munkák, különösen a kézimunka iránt semmi kedvet vagy ké-
pességet nem mutatott. Patiens szereti a dohányzást és szeszes italo-
kat. Üldözési mániája alapján, hogy vélt üldözői elől meneküljön, is-
mételten férfiruhában és férfiszerepben járt-kelt. Ezt oly ügyességgel
vitte véghez, hogy meg tudta volna hazudtolni az embereket a saját
neme felől.
Hivatalosan bebizonyosodott, hogy patiens már 1884-ben hosz-
szabb időn át majd civilruhában, majd hadnagyi uniformisban járt
és 1884 augusztusában üldözési mánia következtében Ausztriából
Svájcba menekült oly férfiruhában, aminőt urasági szolgák szoktak
viselni. Itt állást kapott egy kereskedő családjánál és beleszeretett
a kereskedő lányába, a „szép Annába”, aki – nem ismervén föl IL
valódi nemét – viszonozta a csinos fiatalember érzelmeit.
Az epizódról patiens a következőket említi: „Szerelmes voltam
Annába; nem tudom, hogy történt és nem is tudok számot adni e
vonzalomról. Ε fatális szerelem okozta, hogy oly sokáig játszottam a
férfi szerepét. Sohase éreztem szerelmet férfi iránt és azt hiszem,
hogy szerelmem csak a női nemre irányul. Ez állapotommal egy-
általában nem vagyok tisztában.”
R. Svájcból levelet írt haza egyik barátnőjéhez, Amáliához,
melyeket a törvényszéki iratokhoz mellékeltek. Rajongó, a baráti ér-
zelem határait messzire túlhaladó szerelemről tesznek ezek tanúsá-
got. Barátnőjét így apostrophalja: „Óh, én csodavirágom, szívem,
napja, lelkem vágya!” Ő a legnagyobb boldogsága, övé a szíve. Ba-
rátnője szüleihez írt leveleiben is azt írja: vigyázzanak az ő csoda-
virágjára, mert ha ez meghalna, akkor ő sem tudná az életet to-
vábbra elviselni.
R. lelki állapotának megvizsgálása céljából egyideig az elme-
gyógyintézetben tartózkodott. Midőn Annát egyszer látogatóba be-
bocsátották hozzá, nem tudtak heves öleléseikkel és csókjaikkal fel-
hagyni. Anna önkéntelenül megjegyezte, hogy már odahaza is ha-
sonló gyengédséggel ölelték és csókolták egymást.
R. magas, karcsú megjelenésű, nőies termetű személy; arc-