Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

335
szemben, ami a szerelemre áhítozó szív útjába áll, költői ihletű sze-
relem, melyet a nemtelen, durva érzékiség egy vonása sem éktelenít
el, lelkesedés minden szépért és nemesért, érzék a tudomány és szép-
művészetek iránt.
Írásai minden nyelv klasszikusaiban való szokatlan jártasságról
tanúskodnak, minden nemzet költőiből és prózaíróiból vett idézete-
ket tartalmaznak. Hivatott részről azt állítják, hogy S. költői s szép-
irodalmi termékeit előkelő hely illeti meg a szépirodalom terén.
Psychologiailag érdekesek a Marihoz való viszonyáról szóló
levelek és iratok.
S. arról a boldogságról ír bennük, melynek M. oldalán részese
volt, kimondhatatlan vágyáról, hogy őt, akár csak egy pillanatra is,
láthassa. Az őt ért borzasztó szégyen után csak a börtönnel cserélné
föl a sírt. De a legkeservesebb mégis az a tudat, hogy M. most is
gyűlöli őt. Tengernyi, forró könnyet ontott már elvesztett boldogsága
miatt. ívekben tárgyalja a szerelem apotheosisát, visszaidézi emlé-
kezetébe az első szerelmüket és ismeretségüket.
S. panaszkodik, hogy szíve nem engedi érvényesülni eszét; oly
érzelmi kitörésekről beszél, melyeket nem lehet színlelni, csak érezni.
Majd a dőre szenvedély kifakadásai követik azon kijelentéssel, hogy
M. nélkül nem tud élni. „A te édes-kedves hangod, melynek csengé-
sére talán síromból is fel fogok támadni, melynek csengése mindig
a paradicsomi ígéretet juttatta eszembe, óh, ez a hang tett engem
boldoggá! Jelenléte elég volt ahoz, hogy testi és lelki szenvedéseimet
enyhítse. Valami sajátszerű erő, valami magnetikus áram hatotta át
egész lényemet, amelyet soha sem tudtam magamnak megmagya-
rázni. S így mindig annál az örökigaz definitional kellett marad-
nom: szeretem őt, mert szeretem! Vigasztalan, sötét éjszakámban
egy csillag tündökölt. M. szerelmének csillaga; a csillag fénye most
kialudt, csak a visszfénye maradt itt, a fájdalmas emlékezés, mely
még a halál borzasztó sötétségét is a vigasz szelíd fényével enyhíti,
a remény bátortalan megcsillanása...” ez irata ezzel a felhívással
végződik: „Uraim, bölcs jogi tudósok, psycho- és pathologusok! irá-
nyítsák maguk az én életemet; minden léptemet a szerelem vezette,
minden tettemet ez indokolta – hisz Isten oltotta belém. Ha ő ilyen-
nek teremtett és nem másnak, arról csak nem tehetek én, avagy a
végzet kifürkészhetetlen utai ezek? Istenben bíztam, hogy mégis el-
jön egyszer a megváltás napja, hiszen hibámat a szerelem okozta, az
a szerelem, mely az ő tanításainak, az ő birodalmának alapja.
Isten, te irgalmas, mindenható Isten, te látod szenvedéseimet,
te tudod, hogyan kínlódom; fordulj felém, nyújtsd felém segítő karo-
dat, mikor már az egész világ elhagyott. Csak te vagy igazságos.
Mily szépen írja ezt le Victor Hugo „Légendes du siècle”-jében. Mily