Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

442
A jelenség minden körülmények között anomal; a kóros szó-
nak más jelentősége van, melyet a jelen esetben nem tudok meg-
találni, legalább is nem találhattam meg azon számos esetben, me-
lyeket alkalmam volt megvizsgálni. A priori megengedem, hogy az
urningoknál aránytalanul nagyobb az elmezavarok, ideges bajok
száma, mint a normális egyéneknél. Kérdéses azonban, hogy ez a
fokozott nervositás okvetlenül kell, hogy urningitás-sal függjön
össze, avagy az esetek legnagyobb részében nem azon körülmény
rovására írandó-e, hogy az urning a most érvényben levő törvény és
társadalmi előítélet folytán nem jut oly könnyen és egyszerű módon
veleszületett nemi hajlamának kielégítéséhez, mint más emberek.
Az urning ifjú, mikor az első nemi izgalmakat érzi és azokat
társaival naiv módon közli, azonnal észreveszi, hogy ezek nem értik
meg; úgyhogy ezentúl magába rejti azokat. Ha tanítójának vagy
szüleinek közléseket tesz arra nézve, ami őt izgatja, úgy ezek az iz-
galmat, amely oly természetesnek tűnik föl előtte, mint a hal előtt
az úszás, – romlottnak és bűnösnek jellemzik és prédikálnak neki,
hogy ezeket mindenáron küzdje le és nyomja el. S most egy belső
harc indul meg, a nemi izgalom erőszakos elnyomása, s minél
jobban nyomja el a természetes kielégítést, annál élénkebben kezd
a képzelet működni és előszeretettel rendszerint azon képeket vará-
zsolja elő, melyeket száműzni szeretne onnan. Minél erélyesebb a jel-
lem, aki a harcot vívja, annál többet szenved az idegrendszer. Sze-
rény nézetem az, hogy egy oly mélyen belénk oltott ösztönnek ily
erőszakos elnyomása csak fejleszti azon kóros jelenségeket, melyek
urningoknál megfigyelhetők; nem szükséges azonban, hogy meg-
felelő urningeális dispositiókkal is összefüggjön.
Vannak, akik ezen belső harcot hosszabb-rövidebb ideig foly-
tatva emésztik föl benne magukat, mások arra a meggyőződésre jut-
nak, hogy ez a velük született, annyira hatalmas ösztön nem lehet
bűnös, s ezért nem is próbálják tovább a lehetetlent – annak elnyo-
mását. Most kezdődik azonban a szenvedések és valódi izgalmak
sorozata. A dioning, ha nemi izgalmai részére kielégítést keres, azt
hamar megtalálja, de nem így az urning! Látja a férfiakat, akik
izgatják, de nem szabad szólnia, nem szabad éreztetnie, ami belsejé-
ben forr. Azt hiszi, hogy a világon egyedül őt tartják fogva ilyen
izgalmak. Természetszerűleg keresi a fiatal emberekkel való társal-
gást, de nem mer velük bizalmasan beszélni! így aztán arra veteme-
dik, hogy önmaga szerezze meg magának a kielégítést, melyet más-
kép nem érhet el. Onaniát kiterjedten űznek és a bajnak összes kö-
vetkezményei persze hatványozottan érvényesülnek. Ha aztán bizo-
nyos idő múlva az idegrendszer tönkrement, e kóros jelenséget ismét
nem a homosexualitás idézte elő, hanem éppen azon körülmény,