Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

450
A nevelt, nem kóros päderastia. 1
Az emberi kicsapongások történetének legszörnyűbb lapjait
képviseli.
Azon motívumok, melyek az épelméjű, normálisan érző férfit
paderastiára indítják, nagyon különbözők lehetnek. Néha mint -
faute de mieux – kielégítési eszköz fordul elő a normális nemi élve-
zettől való kényszerített abstinentia esetén. 2 Ez hosszú járatú hajó-
kon, börtönökben, és bagnókban fordul elő. Valószínűleg akadnak
abban a társaságban sülyedt erkölcsű és buja érzéki emberek, vagy
valóságos urningok, akik a többieket csábítják. A kéjérzés, az után-
zás vágya természetesen előmozdítják ezt.
Mindenesetre jellemző a nemi ösztön erősségére, hogy ilyen
ösztönzések is már elegendők arra, hogy a természetellenes actustól
való félelmet legyőzzék.
A paderasták másik csoportját azon kéjencek képezik, akik a
normális nemi érintkezésbe beleunva, kéjérzésük megcsiklandozására
szolgáló új eszközt fedeznek föl a paderastiában. Ezzel egyidőre
psychikailag és testileg is mélyen csökkent potentiájukat ismét fel
tudják támasztani. Ez az újszerű nemi situatió relatíve potensekké
teszi őket és oly élvezetet kínál, melyet a nővel való nemi érintkezés
már nem nyújthat. Idővel természetesen itt is lesülyed a potentia,
amikor az illető ismét a passiv paderastiához fordulhat, mely izgató·
lag hat és egyidőre ismét lehetővé teheti az activ formát, vagy pedig
a flagellatióhoz s obscén jeleneteknek végignézése által igyekszik
magán segíteni. (Maschka esete az állatgyalázásról.)
Az erkölcsileg egész elzülött existentiák nemi tevékenysége a
gyermekeken űzött különféle erkölcstelenkedések, cunnilingus, fellare
és más gyalázatosságok által szokott befejezést nyerni.
A paderasták ezen csoportja legveszélyesebb, mert ezek vetik
ki cselszövéseik hálóját a kis fiúgyermekekre, akiket aztán testileg-
lelkileg megrontanak.
Ε tekintetben borzasztók Tarnowskynak a szentpétervári tár-
sadalomban gyűjtött tapasztalatai. A nevelt päderasta műveletének
1 Érdekes hist, közléseket lásd: Krauss, Psychol, de® Verbrechens, 174. L –
Tardieu, Attentates. – Maschka, Handb. III. 174. 1. A szóbanforgó baj úgy látszik
Ázsiából származott át Krétán keresztül Görögországba, és a klassiku» Hellas
idején általánosan el volt terjedve; innen aztán Rómába került, ahol termékeny
talajra talált. Perzsiában, Chinában (ahol el is tűrik) nagyon el van terjedve, de
Európában is (1. Tardieu, Tarnowsky és mások).
2 Hogy a saját nemével való érintkezés az abstinentiára kényszerült állatok-
nál is előfordul, az Lombroso (Der Verbrecher, németre ford. Fränkel, 20. 1.) össze-
állításaiból derül ki.