Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

444
sággal vet véget ezen tarthatatlan állapotoknak. Nem is képzeljük,
hány ismeretlen okból öngyilkossá lett fiatalember tartozik ide?
Azt hiszem, nem tévedek, mikor azt állítom, hogy a fiatal
emberek öngyilkosságainak fele ilyen körülményekre vezethető visz-
sza. Még oly esetekben is – ahol nem a könyörtelen zsaroló üldözi a
szerencsétlent, hanem békés viszony áll fönn két férfi között, -
ilyenkor is a felfedezés, avagy az attól való félelem is öngyilkosság-
hoz vezethet. Hány tiszt és hány katona, akik alárendeltjeikkel vagy
társaikkal folytattak viszonyt és leleplezettnek gondolják magukat,
– igyekszik golyóval a fenyegető szégyen elől megmenekülni. S így
áll a dolog más foglalkozásúaknál!
Ha tehát tényleg el kell ismernünk, hogy az urningoknál több
szellemi abnormitás s több valódi szellemi zavar figyelhető meg,
mint a többi embereknél, úgy ez még nem bizonyítja azt, hogy a
szellemi zavar szükséges kelléke a homosexualitásnak és hogy egyik
a másiknak feltétele. Szilárd meggyőződésem szerint az urningoknál
észlelhető elmezavarok vagy kóros dispoziciók igen nagy része nem
a sexualis abnormitás rovására írandó, hanem inkább a homosexu-
alitásról ma fennálló általánosan elterjedt téves felfogásnak tu-
dandó be; akinek csak megközelítő fogalma van a szellemi és
erkölcsi szenvedések, aggodalmak és gondok óriási sorozatáról, me-
lyeket az urningnak el kell szenvednie, azokról az örökös ámítások-
ról és titkolódzásokról, melyeket alkalmaznia kell, hogy a benne élő
ösztönt eltitkolja, azokról a végtelen nehézségekről, melyek nemi
ösztönének természetszerű kielégítése elé hárulnak – annak még
azon kell csodálkoznia, hogy komolyabb elmezavarok és ideges meg-
hetegedések nem lépnek föl náluk. A kóros állapotok legnagyobb
része nem is jönne létre, ha az urning oly könnyen és egyszerűen
találna kielégítést nemi ösztöne számára, mint a dioning, ha nem
lenne kitéve ezen örökös aggodalmaknak!
De lege lata annyiban kellene az urning állapotát tekintetbe
venni, hogy az illető paragrafus hatályát csak a valódi paederastia
eseteire terjesztenék ki s hogy számot vetnének a pontos vizsgálat
útján megállapított testi-lelki abnormitással, a bűnösség kérdését
pedig mindig individuális megítélés tárgyává kellene tenni. De lege
ferenda semmit sem kívánnak jobban az urningok, mint a paragra-
fus felfüggesztését, amibe a törvényhozó nem menne bele egyköny-
nyen, ha meggondolja, hogy a päderastia gyakrabban gyalázatos
bűntett semmint egy testi-lelki bajnak következménye s hogy sok
urning, ha ösztöne csakugyan saját nemével való érintkezésre vá-
gyik, mégsem kényszerül arra, hogy a valódi paderastiának hódol-