Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

15
pubertás idején a vallási rajongás, mily gyakoriak a szentek 1 életé-
ben a nemi meghasonlások és micsoda undorító jelenetekké, valósá-
gos orgiákká fajultak az ókor vallási ünnepei, nem kevésbé az újkor
bizonyos szektáinak vallásos gyülekezetei, nem is szólva arról a kéjes
mystikáról, amely az ókori népek istenkultuszaiban uralkodik.
Viszont, megfordítva azt látjuk, hogy ki nem elégített érzékiség igen
gyakran vallási rajongásban keres és talál kárpótlást. 2
De ez a vallási és nemi érzések közt fönnálló vonatkozás, két-
ségtelen, psychopathikus alakot is ölthet. Legyen elég rámutatnom
arra a hatalmasan megnyilvánuló érzékiségre, amely sok vallási
őrültnek beteges meséiben jut kifejezésre, a vallási és nemi delírium
tarka keveredésére, amint azt a psychosisok esetében oly gyakran
lehet észlelni (pl. mániákus nőknél, akik az isten szülőanyjának
hiszik magukat), de különösen a masturbatorikus alapon fejlődő
psychosisoknál; végül utalok azon kegyetlen kéjjel véghezvitt önkin-
zásokra, önkiherélésekre, sőt keresztrefeszítésekre, melyeket kóros
nemi-vallási érzések alapján észleltek.
A vallás és szerelem közt mutatkozó lelki vonatkozások meg-
magyarázása nehézségekbe ütközik. Analógia azonban bőven
kínálkozik.
A nemi vonzalom érzése és a vallási érzés (mint psychologiai
tény), külön-külön két elemből állanak.
A vallási téren első a függőség érzete, oly körülmény, melyet
Schleier macher fedezett fel, jóval előbb, mint az újabb anthropolo-
giai és ethnographiai kutatás a kezdeti állapotok vizsgálata alapján
ugyanerre az eredményre jutott. Csak a művelődés magasabb fokán
lép a második és tulajdonképpeni erkölcsi elem – az istenség iránti
szeretet – a vallás érzelmébe. A természetimádó népek gonosz
démonjai helyébe a komplikáltabb mythologiák kétarcú, majd békés,
1 Lásd: Friedrich: Hdb. der gerichtsärztl. Praxis 389. 1., ki számos példát
gyűjtött, így pl. Blandekin apácát folytonosan az a gondolat gyötörte, hogy mi
történhetett azzal a testrésszel, amely Krisztus körülmetéltetésekor elveszett.
A II. Pius pápa által boldoggá avatott Veronika Juliani az isteni bárányka
iránti ájtatosságból egy földi báránykát vitt az ágyába, csókolgatta azt, emlőin
szoptatta és egy pár csepp tejet is adott ki.
A génuai Szt. Katalint gyakran oly belső tűz emésztette, hogy magát lecsil-
lapítandó, a földre vetette magát és így kiabált: „Szerelem, szerelem, nem bírom
tovább!” Ε mellett különös vonzalommal viseltetett gyóntatója iránt. Egy napon
annak kezét orrára tette és ekkor oly illatot érzett, mely szívéig hatolt. „Mennyei
illatot, melynek kelleme holtakat életre ébreszthet”.
Hasonló nemi vággyal gyötörte a gyermek Jézus a szent Armellát és szent
Erzsébetet. Ismeretesek Páduai Szt. Antal kísértései. Jellemző egy régi protestáns
ima: „Oh, ha megtalálnálak, te üdvözítő Emanuel, oh ha ágyamban bírnálak,
újjongana testem, lelkem. Jer, térj be hozzám, szívem legyen a te hajlékod”.
2 Lásd: Friedreich: Diagnostik der psych. Krankheiten 247. 1.-tól folytatva,
Neumann: Lehrbuch der Psychiatrie. 80. 1.