Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

80
gyermeken megkísérlett paráználkodás miatt került a vádlottak pad-
jára, a katonaság alatt gonoszindulatúnak mutatkozott és 1893-ban
„psychikai zavarok” miatt (zavart beszéd, időnkénti üldözési mánia,
fenyegetődzések, rendkívüli ingerlékenység) elbocsátották. 1893-ban
megsebzett egy leányt, aki nem akart hozzá nőül menni, utána
öngyilkosságot kísérlet meg (fejbelőtte magát a jobb fülön át,
utána fennaradó süketség ez oldalon és facialis bénulás). Téboly-
dába került, ahol „délire de persécution”-t találtak nála. 1894 április
1-én gyógyultan bocsátották el. Ezután bolyongott mindenfelé és a
következő borzasztó dolgokat vitte véghez: 1894 március 20-án Del-
homme nevű 21 éves leányzót fojtotta meg, majd a nyakát vágta le,
testén ide-oda ugrált, jobb melléből egy darabot kitépett és aztán
coitust vitt rajta véghez. Hasonló dolgokat művelt – a meggyalá-
zástól eltekintve – 1894 nov. 20-án a 13 éves Marcellel, továbbá 1895
május 12-én a 17 éves Mortureux-vel. 1895 aug. 24-én megfojtotta és
aztán meggyalázta Morand asszonyt, egy 58 éves nőt; 22-én Alaise
nevű 16 éves leánynak nyakát vágta le és hasát akarta megnyitni.
Szeptember 29-én egy Pelet nevű 14 éves pásztorfiún ugyanazt
követte el, amit később Portalier-en, amennyiben ennek egyszersmind
nemi szerveit is megsebezte és a hullán erkölcstelen merényletre
vetemedett.
1896 márc. 1-én Derouet nevű 11 éves kis leányon akart erőszakot
elkövetni, de egy mezei csősz elriasztotta. Szept. 10-én Mounier nevű
19 éves fiatal asszonyon követte el rendes tettét, 1896 okt. 1-én a 14
éves Rodier pásztorlányon, akinek nemi szerveit is kivágta és
magával vitte. 1897 május végén Beaupied nevű vándorlegényt (14
éves) ölt meg úgy, hogy nyakát lemetszette és a holttestet aztán a
kútba dobta. Június 18-án a 13 éves Laurent nevű pásztort ölte meg
és a hullán paderastizált. Nemsokára egy Plantier nevű asszonyon
akarta a merényletet elkövetni, de ennek sikerült elmenekülnie. V.-t,
sajnos menekülni hagyták.
Lacassagne, a törvényszéki orvostan tanára Lyonban, Pierrel a
psychiatria tanára és Rebatel elmeorvos voltak szakértők e borzalmas
törvényszéki esetben. Örökölt terheltséget kizártak, semminemű agy-
megbetegedésre való jelet nem találtak a beteg élettörténetében, epi-
lepsiát sem. Az illető nem volt valami nagyon értelmes egyén, kez-
dettől fogva ingerlékeny, gonoszindulatú, hirtelen haragját nem
tudta fékezni, szerette az állatokat kínozni. Senki sem akarta szolgá-
latba fogadni. Egy kolostorban a postulans helyét töltötte be, amelyet
azonban csakhamar el kellett hagynia, mert társait masturbálta.
Erkölcstelensége és hevülékeny természete miatt senki sem tartotta
szolgálatban. Nem ivott. A katonaságnál féltek tőle és kerülték. Egy
napon, midőn káplárrá való kineveztetése, amelyet biztosra vett, el-