Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

175
született psyehopathiáinak tekinthetjük; mindegyiküknél két alkotó
elemet lehet felismerni, amelyek physiológiai keretben mozgó lelki
tényekben gyökereznek.
A masochismusnál e két elem a következő: 1. Nemi izgalom
esetén a társtól származó minden behatást – bármilyen legyen is
az – kéjérzés kísér, mely hyperästhesia sexualis fennállásakor any-
nyira nőhet, hogy a fájdalomérzést teljesen eltompítja. 2. A „nemi
függőség”, mely egymagában véve nem perverz lelki elemekből van
összetéve, kóros viszonyok közt a másik nem alárendeltségének, mint
perverzitásnak gyönyört okozó fokára emelkedhetik, ami – ha nem
is kell okvetlenül a női nemtől való átöröklésnek tekinteni – de
mindenesetre a női karakter egyik alkotó elemének, a normális alá-
rendeltségi ösztönnek, kóros elfajulása gyanánt vehető fel.
A sadismusnál hasonlóképpen két alkotó elem ismerhető fel,
melyek eredete a physiológia területébe nyúlik vissza: 1. A nemi
felindulás pillanatában oly ösztön támadhat – talán psychikai
segítő körülmény gyanánt, – hogy a vágy tárgyára lehetőleg erő-
sen hasson, ami sexualis hyperasthesiánál a fájdalomokozás szenve-
délyéig fokozódhatik. 2. A férfi activ működése, feladata, hogy a nőt
meghódítsa, kóros viszonyok közt korlátlan alávetés utáni kíván-
sággá nőhet.
A masochismus és Sadismus ilyeténkép tehát egymásnak tel-
jes ellentétei. Megfelel ennek az a körülmény, hogy az ilyen perverz
egyének ideálját a másik nemnek az ellentétes perverzióval terhelt
személye teszi; ezt mutatja pl. az 57. sz. megfigyelés és Rousseau
Confessions-ja.
A két perverziónak ez a szembeállítása arra is alkalmas, hogy
teljesen kizárja azt a feltevést, miszerint a masochismus eredetileg
a passiv flagellatio reflektorikus hatása volna és minden egyéb csak
az éhez fűződő eszmetársítás eredménye volna, mint azt Binet kép-
zelte Rousseau esetének magyarázásakor és maga Rousseau is hitte
(lásd 113. lap). Az activ bántalmazásnál ugyanis, ami a sadista nemi
élvezetének tárgyát képezi, a bántalmazás egyáltalán nem izgatja
az érző idegeket, úgy hogy itt semmi kétség sem foroghat fenn a
perverzió eredetének tisztán psychikai jellege iránt. A Sadismus és
masochismus azonban annyira közel állanak egymáshoz, minden
tekintetben annyira megfelelnek egymásnak, hogy az analógiát ez
irányban is fentarthatjuk és ez egymagában elégséges arra, hogy
a masochismus psychikai karaktere mellett bizonyítson.
A masochismus és Sadismus összes elemeit és jelenségeit így
egymással szembeállítva és a megfigyelt eseteket szem előtt tartva,
azon eredményhez kell jutnunk, hogy a fájdalomokozással járó kéj
és az elszenvedett fájdalom okozta kéj tulajdonkép ugyanazon lelki