Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

89
A törvényszéki orvosok „monomaniát” vettek föl. A haditör-
vényszék B.-t 1 évi börtönre ítélte el.
(Michéa, Union méd. 1849. – Lunnier, Annal, (méd. psychol.
1849. 153.1. – Tardieu, Attentats aux moeurs, 1878, 114. 1. – Legrand
La folie devant les tribun! 524. 1.)
24. sz. megfigyelés. Ardisson nevű egyén, 1872-ben született,
bűnösök és őrültek gyakoriak voltak családjában. Tűrhetően tanult,
nem ivott, epileptikus előzmények nem állottak fenn, soha beteg nem
volt, de mindig gyengeelméjű. örökbefogadó atyja, akivel együtt
élt, erkölcsileg züllött ember volt. Ő maga a pubertás ideje alatt
masturbalt, devorare solebat sperma proprium, mert „kár lenne
érte”. Lányok után járt, nem tudta felfogni, hogy azok őt semmibe
se veszik. Loco quo mulieres urinaverunt, lotium bibére solebat. És
ebben nem talált semmi rosszat. A faluban megvásárolható fellator
gyanánt ismerték. Atyjával osztozott azon koldusasszonyok kegyei-
ben, akik náluk szoktak hálni. Szívesen űzött fornikatiót, mamma-
fetischista is volt, szeretett mammas sugere. Idővel necrophiliához
szokott. 3-tól 60 évig terjedő női hullákat ásott ki a földből, azokon
succio mammae-t vitt véghez, cunnilingust, csak ritkán coitust és
mutilatiót. Egyszer egy női fejet, máskor egy 3½ éves leány hulláját
vitte magával. Borzasztó tettei után a sírt rendbe szokta hozni. Izo-
láltan élt, önző volt, időnkint morózus, sohasem mutatta a kedély
semmi jelét, különben jókedvű volt még a börtönben is, itt keresett
is magának valamit, mint kőművessegéd. Szégyen, megbánás érzetét
nem ismerte. 1892-ben egyideig mint sírásó dolgozott. A katonaság-
tól megszökött, aztán koldusbottal vándorolt mindenfelé. Szerette a
macskát és patkányt mint táplálékot. Midőn visszahozták katonáék-
hoz, újból elszökött. Nem büntették meg, mert nem tartották épeszű-
nek. Végre kiengedték innen is. Újból sírásó lett. Egy 17 éves, szép
keblű leány temetése alkalmával felébredt benne' a vágy, hogy a hul-
lát kiássa. Ilyen profanatiót aztán számtalan sokat követett el. Egy
fejet, melyet hazavitt magának, csókolgatott és menyasszonyának
nevezte. Akkor érték tetten, midőn egy 3½ éves gyermek hulláját
odahaza a szalmazsákban elrejtette, éjjel azon nemi ösztönét elégí-
tette ki, akkor is, midőn a rothadás már megfertőzte a szoba leve-
gőjét és őt így elárulta. Fesztelenül, nevetve vallott be mindent. A
kis termetű, prognath, arckoponyája symmetrikus, általános tremor
van nála jelen, gyönge szervezetű, nemi szervei normálisak, nemi
izgalom nincs jelen. Intelligenciája igen csekély, erkölcsi érzéke tel-
jesen hiányzik. A börtönben való élet tetszett neki. (Epaulard op.
cit.)