Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

228
élt kudarcokra való visszaemlékezés hátráltatják további kísérletek
sikerét. A fennálló libido sexuális azonban kielégítést keres, az
erkölcsi és pliysikai impotentia pedig mind távolabbra űzi a nőtől.
Különböző körülmények (neurasthenias panaszok, hypochon-
drikus félelem stb.) azonban lassan a masturbatiót is kiszorítják.
Múló jelenség gyanánt bestialitás is mutatkozhatik. Közeláll tehát a
saját nemével való nemi közlekedés gondolata – alkalmilag elcsábí-
tás által, vagy barátság érzéseinek örve alatt, amelyek a kóros sexu-
alitás talaján könnyen kapcsolódnak nemi érzésekkel egybe.
Passiv és kölcsönös onania lesznek az eddigi üzelmekkel egyen-
rangú műveletekké. Ha találkozik csábító – ez sajnos igen gyakori
– akkor nevelt päderasta válik belőle, azaz oly egyén, aki saját
nembeli személyekkel űz quasi onaniát, emellett activ, azaz tulajdon-
képpeni nemének megfelelő szerepben érzi magát s lelkileg nemcsak
a másik, hanem a saját nembeli személyekkel szemben is közömbös
álláspontot foglal el.
Idáig terjedhet a normális hajlamú, nem terhelt, szellemileg
ép egyén nemi elvetemültsége. – Egy esetet sem lehet felmutatni,
amelyben 1 nem terhelt egyéneknél a perverzitás perverzióvá, azaz
a nemi érzés átalakulásává lett volna.
Máskép áll a dolog a terhelt, valószínűleg bisexualis hajlam-
1 Garnier („Anomalies sexuelles”, Paris, 508-09. 1.) 2 esetről értesít (222. és
223. ez.), melyek e felvétellel látszólag ellentétben állanak, különösen az első,
amelyben a szeretett nő hűtlensége miatti bánkódás juttatta az illetőt oda, hogy
férfiak csábításának engedjen. A megfigyelésből azonban világosan kiderül, hogy
ez az individuum sohasem lelte kedvét homosexualis jelenetekben. A 223. sz. meg-
figyelésben egy ab origine effemináltról, vagy legalább psychikai hermaphro-
ditáról van szó.
Azon felfogás, mely homosexualis érzések létrejöttéért kizárólag a hibás
nevelést és más psychologiai momentumot teszi felelőssé, határozottan téves.
Nem terhelt férfit akármennyire lehet nőies szellemben és nőt férfias szel-
lemben nevelni, azok mégsem lesznek homosexualissá. A természetadta hajlam
a döntő itt, nem a nevelés vagy más véletlen körülmények, pl. az elcsábítás.
Rendellenes nemi érzésről csak akkor eshetik szó, ha a saját nem egyik képvi-
selője psychosexualis ingert képvisel a másik iránt, szóval libidót, orgastnnst
idéz elő, s azonkívül lelkileg is vonzalmat kelt fel benne. Más a dolog az olyan
esetekben, midőn faute de mieux igen nagy érzékiség és hiányos aesthetikai
érzés mellett az illető saját nemének egy tagját onanisticus” aetusra használja
föl (de nem coitus szerepében).
Meggyőzően igazolja Moll értékes monographiájában a veleszületett hajla-
mosság túlsúlyát az alkalmi okok jelentősége fölött (op. cit. 3. kiad. 374. 1.).
„Sok oly esetről van tudomása, ahol a férfiakkal való korábbi nemi érintkezés
nem vezetett perverzióhoz”. Jellemző, amit tovább mond: „Ismerem a kölcsönös
onaniának egy berlini iskolában dühöngő epidémiáját, ahol egy ma még élő
tízínész vezette be szeméremsértő módon a kölcsönös onaniát. S bár ma igen sok
berlini urning nevét tudom, még sem tudtam az illető gymnasium akkori tanulói
közül egyről sem, még csak megközelítő valószínűséggel sem bebizonyítani, hogy
timing lett volna belőle, ellenben határozott értesítésem van sokról, akik most
nemileg normálisan éreznek és érintkeznek”.