Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

140
aime la femme fîère, dédaigneuse, l'écrasant à ses pieds du poids de
sa royale colère”.
Binet ezen lélektani rejtély okát abban akarja fellelni, hogy
felveszi, hogy itt fetischismus áll fenn, de azon különbséggel, hogy a
fetischismus tárgya, azaz az egyéni vonzódás záloga, (a fetisch) nem
testtel bíró valami, hanem lelki tulajdonság lehet. Ezt az ábrándo-
zást „amour spiritualiste” nevezi szemben az „amour plastiquerai,
aminőt a rendes fetischismus mutat.
Ε megjegyzések szellemesek ugyan, de nem csinálnak egyebet,
mint a ténynek egyszerűen nevet adnak, anélkül, hogy azt meg-
magyaráznák. Vajjon egyáltalán lehetséges-e a magyarázat, azzal
később akarunk foglalkozni.
Baudelaire C. P. francia írónál, aki elmebajban halt meg, szin-
tén fölismerhetők a masochismus (és Sadismus) nyomai.
Baudelaire tébolyodottak és túlfeszített idegzetű emberek csa-
ládjából származott. Ifjúkora óta nem volt ép elméjű. Vita sexualisa
határozottan kóros volt. Szerelmi viszonya volt rút, visszatetsző ala-
kokkal, néger nőkkel, törpékkel, óriás nőkkel. Egy szép asszonnyal
szemben azt a kívánságot támasztotta, hogy szeretné őt kezein fel-
akasztva látni és így lábait csókolhatni. A mezítelen lábért való fel-
hevülese, amelyet egy izzó versében is kifejezésre juttat, egyenértékű
volt előtte a nemi élvezettel. A nőket állatoknak nevezte, akiket sze-
rinte el kellene zárni, verni és jól táplálni. A masochistikus és sadis-
tikus hajlamoktól terhelt ember paralytikus hülyeségben pusztult
el. (Lombroso, Der geniale Mensch, übersetzt von Fränkel. 83. old.)
A masochismus tényei és jelenségei a tudományos irodalmat
egész a legújabb időig nem foglalkoztatták. Egyedül Tarnowszky-t
kell felemlítenem, aki („Die krankhaften Erscheinungen des Ge-
schlechtssmus” 1886.) azon tapasztalatát közli, hogy olyan, boldog
házasságban élő, szellemes emberekkel volt dolga, akik időnkint ellen-
állhatlan vágyat éreznek arra, hogy a legdurvább cynikus bánás-
módnak vessék magukat alá, szidalmakat, ütést tűrjenek el kynadák-
tól, activ paderastáktól vagy prostituáltaktól. Tarnowszky azt is ta-
pasztalta, hogy a passiv flagellatió áldozatai közül egyeseknél az
ütések, még ha verések is, nem tudják a kellő eredményt elérni (po-
tentia vagy legalább is ejaculatio flagellatiónál). „Ilyenkor az illetőt
erővel kell levetkőztetni, vagy kezeit megkötözni, őt egy padra erő-
síteni stb., mikor ő úgy képzeli el a dolgot, mintha ellenszegülne,
szitkozódik és látszólag ellenállást is tanúsít. Csak ily feltételek mel-
lett eredményeznek a botütések ilyen egyéneknél izgalmat, mely
aztán ondóömléshez vezet”.
Zimmermann Ο. „Die Wonne des Leids” című Leipzigben,