Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

397
többször kért megvizsgálását mindig visszautasították, mert a tör-
vényszék úgy találta, hogy a beszámíthatóságot illetőleg kétség egy-
általán nem foroghat fenn.
1889 nov. 4-én R. hasonló veszélyes állapotban volt az uceán,
midőn egy csapat iskoláslány haladt el mellette. Féktelen ösztöne
újból feltámadt, izgatottsága már nem bírt el annyi időt, hogy egy
árnyékszékbe menekülhessen; rögtön exhibeált, masturbalt, amivel
óriási botrányt idézett elő és végül letartóztatták. R. nem gyönge-
elméjű, erkölcsi fogyatékosság sem észlelhető nála. Panaszkodik, szé-
gyent érez sorsa miatt, fél újabb rohamoktól, de kórosnak találja
ezen állapotát, mellyel szemben védekezni nem áll módjában.
Még potensnek tartja magát. Penis nagy; cremasterreflex
megvan, a patellaris reflex fokozott, néhány év óta a m. sphincter
vesicae gyengesége áll fönn; számos neurasthenias panaszt említ föl.
Az orvosi vélemény bebizonyította, hogy R. kóros feltételek
hatása alatt ösztönszerűleg cselekedett; nem ítélték el. Patiens elme-
javítóintézetbe került, ahonnan néhány hónap múlva elbocsátották.
Ε megfigyelésnél a döntő momentumot klinikailag nem a fönn-
álló neurosis, hanem sokkal inkább a cselekedet impulsiv karaktere
szolgáltatja (exhibitio, illetőleg masturbatio).
Azzal, hogy ilyeténkép az imbecilliseket vagy gyengééi méjűe-
ket és a neuroticus (epilepsias vagy neurasthenias) öntudat elhomá-
lyosulási állapotban mutatkozó exhibitionistákat külön kategóriába
osztottuk, még korántsem merítettük ki a kérdés klinikai és tör-
vényszéki szempontból fontos tényezőit; az eddig találtakhoz még
egy csoportot kell hozzásorolnunk, melynek képviselői súlyos terhelt-
ség alapján (öröklési, degenerativ neurosis?) időszakosan és teljesen
impulsiv módon kényszerülnek az exhibitióra.
Magnan, 1 akitől a következő két tanulságos esetet átvettem,
joggal hangsúlyozza a kóros ösztönnek periodikus és impulsiv jelle-
gét, a psychopathia sexualis periodica ezen állapotánál, amelynél a
véletlen felébredt ösztön csak részjelensé,ge egy nagyobb klinikai
tünetcsoportnak, épúgy, mint az alcohol utáni vágy a dipsomania
periodicanál; súlyt fektet továbbá arra, hogy az ösztönöket gyakran
kínzó aggodalom kíséri, melyet azoknak kielégítése után nagy meg-
könnyebbülés érzése vált föl.
Ε tények, nemkülönben a psychikai elfajulás egész klinikai
képe – amely többnyire az első években végbemenő agyfejlődést
károsító behatásokra vagy hereditär feltételekre vezethető vissza –
törvényszéki orvosi szempontból döntő jelentőséggel bírhat.
1 Reserches sur les centres nerveux, 2. Serie, Paris, 1893.