Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

90
c) Nők kínzása (véresre szúrás, korbácsolás stb.)
A kéjgyilkosok és hullagyalázók bűntetteihez – az előbbieknél
gyakran a gyilkosságot megelőzőleg is – oly esetek sorakoznak, a
melyekben az áldozat megsebzése, a kiömlő vér megpillantása ingert
és élvezetet rejt magában az elfajult emberre nézve.
Ilyen szörnyeteg volt a hírhedt Marquis de Sade, 1 akiről a kéj-
érzés és kegyetlenség közti összefüggés nevét is nyerte. Coitus vene-
rem suam non stimulavit, nis quam futuabat ita pungere potuit, ut
sanguis flueret. Summa ei voluptas erat meretrices nudatas vulne-
rare et vulnera hoc modo facta obligare.
Idetartozik egy kapitány esete is, amelyről Brierre de Bois-
mont tesz említést, aki kedvesét arra kényszerítette, hogy az igen
gyakori coitus előtt Hirudines-t tegyen ad pudenda. E nő végtére
súlyos anamiába esett és állítólag ennek következtében megőrült.
Hogy a kéjérzés és kegyetlenség közti összefüggés mily szoros
kapcsolatba léphet azon ösztönnel, amely vért akar ontani és vért
akar mindenáron látni, bizonyítja a saját magam észlelte követ-
kező eset:
25. sz. megfigyelés. X. 25 éves férfi, lueticus, dementia paraly-
ticában elhalt atya és hystero-neurasthenikus szervezetű anya gyer-
meke. Maga gyengén fejlett, neuropathicus egyén benyomását kelti,
aki többféle bonctani elfajulása jelet tüntet föl. Már gyermekkorában
hypochondria és kényszerképzetek tüneteit mutatta. Később folyto-
nos ingadozás az exaltalt és deprimált hangulatok között. Már 10
éves gyermekkorában csodálatos kéjérzéstől kísért ösztön késztette,
1 Taxil (op. cit. 180. 1.) közelebbi adatokat közöl ezen psychosexualis mon-
strumról, akiben a szokásos satyriasis parästhesia sexualissal kapcsolódott.
S. annyira cynikus volt, hogy ezen kegyetlen kéjvágyát idealisálni akarta,
cgy arra alapított tannak apostola akart lenni. Annyira vitte megrögzöttségé-
ben (egy alkalommal meghívott férfiak és nőkből álló társaságot a choeoládé-
bonbonokba kevert cantharidessel szerelmi őrületbe hozta), hogy a Charentoai
tébolydába zárták. A francia forradalom idején (1790) kiszabadult. Most ponyva-
regényeket gyártott, amelyek hemzsegtek a kegyetlenségtől és kéjvágytól. Midőn
Bonaparte consul lett, S. regényeit gyönyörű díszkötésben felajánlotta neki. A
consul megsemmisítette a könyveket, a szerzőt pedig újból Charentonba internál-
tatta, ahol 1814-ben 64 éves korában meghalt. De Sade fáradhatatlan volt izgató,
nyilván propagandát eélzó közléseiben. Ez utóbbiak szerencsére ma már meg-
lehetősen ritkák. Ismertek előttem: „Histoire de Justine” 4 kötet. Histoire de
Juliette, 6 kötet, «,,Philosophie dans le boudoir”. London, 1805. Érdekes Sade élet-
története, írta Janin J. 1835.
Újabb tudományos és igen alapos tanulmányt írt Sade-ról Dr. Marciat
(Bibliothèque de Criminologie XIX. 1899, Paris); A bevezetésben Sade iratainak
elemzése és tartalomjegyzéke foglaltatik. Lásd továbbá Dühren „Marquis de
Sade” 1900., e mű egyszersmind igen értékes, figyelemreméltó adalék a 18 század-
nak kultur- és erkölcstörténethez.