Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

334
sága” előtt) D. kisasszonyra, akivel előbb néhány ezresnek hágott a
nyakára, megharagudott, ez lelövéssel fenyegette, ha hűtlen lesz
hozzá.
1887 nyarán megismerkedett egy fürdőhelyen egy előkelő hi-
vatalnok, E. családjával; rögtön bele is szeretett a leányába, Mariba
és szerelme viszonzásra lelt. A leány unokahúga és anyja sokat fá-
radoztak a szerelmi viszony megszüntetésében, ami azonban nem si-
került. Télen át szorgalmasan leveleztek egymással a szerelmesek.
1888 áprilisában látogatóba jött gróf S. a családhoz és 1889 májusá-
ban végre elérte leghőbb vágyát, amennyiben Mari, aki időközben
tanítónői állását elhagyta, S. barátjának jelenlétében, álpap közre-
működésével megesküdött vele. A házaspár boldogságban és öröm-
ben élt s ha a gonosz após nem teszi meg a feljelentést, úgy ez a lát-
szólagos házasság még sokáig tartott volna. Érdekes, hogy S. jegyes
állapotának hosszú tartama alatt menyasszonya családját teljesen
tévedésbe tudta ejteni.
S. sokat dohányzott, teljesen férfias allűröket sajátított el. Le-
velei, sőt a törvényszéki iratok is „gróf V.” névre szóltak, sőt gyak-
ran emlegette azt is, hogy fegyvergyakorlatra kell nemsokára be-
vonulnia. Apósa közléseiből az is kiderül, hogy (amint azt később be
is vallotta), hogy a nadrágzsebébe dugott zsebkendő vagy akár
keztyű által akarta a scrotumot sejtetni. Apósa egy ízben valami
olyas dolgot is látott rajta, ami egy erectióban levő membrumhoz
hasonlított (valószínűleg priap volt); S. egy alkalommal azt a meg-
jegyzést is tette, hogy lovagláskor suspensoriumot hord. Tényleg
hord ilyen bandage-t a hasa körül, lehetséges, hogy a priap meg-
erősítése céljából.
Bár S. pro forma igen gyakran borotválkozott, mégis a szállo-
dájabeliek arról voltak meggyőződve, hogy ő nő, mert a szobalány a
fehérneműben a menstruális vér nyomait fedezte föl (S. ugyan
aranyeresnek mondotta ezt); s egy fürdés alkalmával állítólag a
kulcslyukon keresztül győződött meg S. női állapotáról.
Mari családja el tudta hitetni, hogy a lány hosszú ideig téve-
désben volt álférje valódi neme felől.
Hogy e szerencsétlen lány hihetetlenül naiv és ártatlan volt,
azt bizonyítja egy S.-nek írt, 1889 augusztus 20-án kelt levelének
következő részlete:
„Nem szeretek többé idegen gyermekeket, de ha Sanyival
volna gyermekem, ezt imádnám,”
S. szellemi egyéniségéről sok előttünk fekvő kézirata ad kime-
rítő felvilágosítást. írásaiból szilárd és határozott jellem világlik ki.
Valódi férfias vonások ezek. Tartalmuk sokszor ismétlődik: mindig
féktelen, vad szenvedély, gyűlölet és makacs ellenállás mindazzal