Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

453
Paris 1894.) 172. lapján a „effemination” és „infantilisme” jelenségeit
„hermaphroditisme artificiel” neve alatt írja le.
Fiúkról van szó, akik a pubertás óta a csontvázban és a nemi
szervekben nem mutattak továbbfejlődést, az arcon és pubesen nincs
hajfejlődés, értelmiségük pedig visszafejlődik. Gyakran megesik,
hogy seeundär physikai és psychikai női nemi bélyegek fejlődnek ki
náluk; ha aztán az ilyen „péti garroche”-ok necropsiára kerülnek,
akkor kis hólyagot, csökevényes prostatát, a m. bulbo- és ischioca-
vernosus hiányát, infantilis penist, igen szűk medencét találunk
náluk.
Nyilván súlyosan terhelt egyénekről van szó, akik a pubertás
idején hiányos nemi átváltozáson mennek keresztül. Laurent azon
érdekes megjegyzést fűzi hozzá, hogy az infantilis és elf eminált egyé-
nek ezen csoportjából lesznek a hivatásszerű passiv päderastäk (petit
Jesus). Szóval határozottan anthropologiai és degeneratív tényezők
azok, melyek a szörnyű emberi lényeket ilyen gyalázatos carriér-re
praedestinálják s kifejlődésüket elősegítik.
1884 február 20-áról szóló berlini újság, mely véletlenül jutott
kezem ügyébe, érdekes jegyzeteket közöl a paderasták és az urningok
életéről és viselt dolgaikról. 1
„A nőgyűlölők bálja”. Berlinnek csaknem összes társadalmi
elemei társas egyleteket alkotnak; a kövérek, a kopaszok, az aggle-
gények, az Özvegyek – hát miért ne csinálhatnák meg ezt a nőgyű-
lölők? – Ez a psychologiailag érdekes, de társadalmilag nem nagyon
épületes társaság a napokban bált rendezett; „nagy bécsi álarcosbál”,
ez volt a hivatalos neve; jegyek elárusításánál nagyon szigorúan
jártak el, mivel az urak egymás között szeretnek lenni. A rendez-
vous helye egy ismert nagyobb tánchelyiség volt; éjfél táján léptem
a tánchelyiségbe, a nagy zenekar ütemeire vígan folyt a tánc; a do-
hányfüst elhomályosítja a gázcsillárokat és a hullámzó tömeg detail-
jait nem engedi látni. Csak a táncszünetben néztünk kissé körül; az
álarcosok jóval nagyobb számban vannak, fekete frakk és báli ruha
alig akad egy-kettő.
De, ugyan mi lehet ez? Egy hölgy, aki éppen most mosolygott
ránk rózsaszínű tarlatanban, égő szivart tartogat szájában és füstöl,
mint egy dragonyos; és íme szőke, kissé „elsimított” bajuszt visel;
most egy erősen décolletalt tricots-ba öltözött angyallal ereszkedik
szóba, aki hátára helyezett mezítelen karjában szintén szivart tart.
Két férfihang, a társalgás is ilyen: arról az átk... szivarról folyik,
amelyik nem akar füstölni; szóval 2 női ruhába bujt férfi.
1 Erre vonatkozó igen figyelemreméltó közléseket lásd Moll, Die conträre
Sexualempflndung 3. kiadáa. 190-196. 1.