Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

357
op. cit.), Fuchs-nak (op. cit. 20. es 28. eset), Schrenck-nek (op. cit. 63.
es 67. eset), ez utóbbiaknak még effeminatio esetében is (Schrenck,
op. cit., 62 és 63. sz. esetek).
Tartós és jelentékeny sikert csak azon esetekben remélhetünk,
ahol a hypnosis somnambulismussá változtatható át, és siker mindig
csak a suggestiv dressurán és sohasem a valódi gyógyuláson alapul.
A hypnotikus művészetnek nem normális egyéneken véghezvitt cso-
dálatraméltó műremekeivel állunk szemben, s nem lehet szó a psy-
chosexuális existentia „átalakításáról”.
Tanulságos e tekintetben Schrenck esete, aki a saját „meggyó-
gyulása” után ezt mondja magáról: folytonosan valami átléphetetlen
korlátot érzek magam előtt, mely nem morális alapon nyugszik, ha-
nem azt hiszem, a kezelésre vezethető vissza”. Ε „meggyógyulások”
tehát semmi esetre sem szólnak a rendellenes nemi érzés veleszületett
felvételének fennállása ellen.
Természetesen nem szabad magunkat illúziókba ringatnunk a
hypncticus therapia értéke felől.
Sokszor kétségbevonták már az orvosok a rendellenes nemi
érzésnek meggyógyítási kísérleteinek jogosultságát. Azt ajánlották
az ilyen szerencsétleneknek, hogy nyugodjanak meg anomáliájuk-
ban és tartózkodjanak a homosexuális érintkezéstől, ami pedig csak
csekély libidóval bíró és erkölcsileg magas nívón állóknak sikerülhet.
Figyelmeztették őket arra, hogy vannak époly borzasztó bajok (mint
trigeminus-neuralgia, rosszindulatú új képződmények), melyeket az
embernek el kell viselnie. Ε felfogás hívei nincsenek tisztában a
rendellenes nemi érzés súlyos jelentőségével, mert ez egyfelől remény-
telen existentiát, szerelem nélküli életet, erkölcsi és psychikai elkor-
esosulást, embertársaival méltatlanul űzött komédiát, másrészről pe-
dig szociális állásának esetleges elvesztését, polgári szabadságának
és becsületének megsemmisülését jelenti.
Ajánlották az ilyen szerencsétleneknek, hogy castráltassák
magukat. Eltekintve az operatio jogosultságának kérdéses voltától,
ez csak a libido sexualist csökkentheti, de a rendellenes nemi érzést
és annak lelki gyötrelmeit nem szüntetheti meg. És hihetetlenül ré-
mesnek tűnik fel az ajánlat, ha az ilyen embereket, ha abnormis
nemi ösztönüknek ellenállani nem tudnak, tébolydába zárják; erre
jogosultság csak azon ritka esetekben áll fenn, mikor a rendellenes
nemi érzésű egyén egyszersmind psychosisban szenved, amely miatt
már is internálni kellene.
A gyógykísérletek ellen az a kifogás is fölmerült, hogy ezek
egyeseken kivételesen talán segítenek, de a társadalomra mégis kárt
hoznak, mert az ilyen egyéneknek megadják azt a lehetőséget, hogy
saját degcnerativ existentiájukat más lényekre átültessék.