Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

267
kielégítők ilyen súlyos degeneratív jelenség elemzésére és megvilágí-
tására.
Chevalier (Inversion sexuelle, Paris, 1893.) joggal veszi Binet-
nek azon ellenvetést, hogy ilyen psychologiai magyarázat sem a
homosexualis ösztön pracocitását – vagyis ennek megjelenését jó-
val a nemi érzések és képződések associativ kapcsolata előtt – sem
a másik nemtől való aversióját, sem a másodlagos psychikai nemi
karakterét megmagyarázni nem képes. Figyelmet érdemel azonban
Bi7iet-nek azon finom megjegyzése, hogy az associativ kapcsolat lehe-
tősége csak erre pradisponált (terhelt) egyéneknél áll fönn.
A természetbúvárok és orvosok részéről megkísérelt magya-
rázatok sem elégítenek ki. Gley (Revue philosophique, 1884. január)
azt állította, hogy a rendellenes nemi érzésű egyéneknek női agy-
velejük van, nemi szerveik pedig hímneműek és a kóros agyi műkö-
dés állapítja meg a nemi életet is, míg rendes körülmények közt a&
ivarmirigyek állapítják meg az agy nemi functióit. Magnan (Anna!
médic. psychol. 1885. 458. 1.) is férfitestben elhelyezett női agyvelőt
vesz föl és fordítva; Ulrichs („Memnon”, 1868.) közelebb áll a dolog
lényegéhez, amennyiben „anima muliebris virili corpori innatá”-ról
beszél és ezzel igyekszik veleszületett effeminatióját megmagya-
rázni. Mantegazza (op. cit. 1886. 106. 1.) szerint az ilyen conträr-
sexualisoknál bonctani anomáliák állanak fönn annyiban, hogy a
természet valamely hibája folytán a nemi szervek részére kijelölt
idegek a végbélben terjednek el, úgy hogy csak ebben fejlődhetik ki
kéjes inger, amit különben a nemi szervek ingerlése vált ki. Ilyen
errores loci-t és saltus-okat azonban nem csinál a természet, a mint-
hogy nem octrojál férfitestre női agyvelőt. A különben éleseszű
szerző teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a rendellenes nemi
érzésű egyének rendszerint irtóznak a paderastiától, illetve az anus-
tól. Mantegazza, hypothesisét erősítendő, egy ismert kiváló író köz-
léseire hivatkozik, aki kijelentette előtte, hogy még nincs teljesen
tisztában önmagával, vajjon a coitusnál avagy a defacatiónál van-e
nagyobb élvezete. Ha a tapasztalatnak helyet is adunk, ez csak azt
bizonyítaná, hogy az illető nemileg abnormis volt és a coitus okozta
kéjérzése a minimumra redukálódott. Ezenfelül arra is lehetne gon-
dolni, hogy az illető rectalis nyálkahártyája is abnormis módon
erogén természetű volna.
Bernhardi (Der Tyranismus, Berlin, 1882.) véletlenül öt effemi-
náltnál („Patkici”) nem talált spermatozoákat, négynél még sperm-
kristályt sem és „a sok ezredéves rejtély megfejtését” abban kereste,
hogy feltette, miszerint a „Pathicus” (effeminált) „a női nemhez tar-
tozó torzszülött, melynek semmi közös vonása sincs a férfinemmel,
csak az, hogy a nemi szervek, melyek némely esetben nem is fejlőd-