Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

37
ne tápláld e láng tüzét, amely engem felemészt. Nem ilyen halált
kívántam magamnak, mert sok élvezettel és boldogsággal van egy-
bekötve”. S így ment ez tovább. A tisztátlanság szelleme azonban
a legbujább és legkéjesebb képzeletet oltotta belé, úgy, hogy sokszor
csak csekélységen múlt, hogy szűziességét el nem vesztette.
Így áll a dolog gentoni Erzsébet esetében is. Ebben a korbá-
csolások valóságos bachansnői indulatot keltettek. Különösen akkor
tombolt, mikor a szokatlanul erős kínzás abba a gondolatba ringatta,
hogy „ideál”-jának a felesége. Ez az állapot oly képzeletfölötti bol-
dogsággal töltötte el, hogy gyakran így kiáltott fel: „Óh szerelem,
boldogító, végtelen szerelem, óh ti teremtések, kiáltsátok felém: sze-
relem, szerelem!” Ismeretes azon Taxil által megerősített megfigye-
lés is, hogy kéjencek csökkent potenciájuk emelése céljából a nemi
aktus előtt megkorbácsoltatják önmagukat.
Érdekesen erősíti meg mindezen tényeket Pauluni „Flagellum
salutis” című művében (1. kiadás 1698, újranyomtatva Stuttgart,
1847), ahol a következő tapasztalatokról számol be:
„Vannak népek, amilyenek az orosz és perzsa, ahol (különösen
a nők) a verést a szerelem és jóakarat jelének tekintik. Az orosz nők
sohasem boldogabbak és vidámabbak, mint mikor férjüktől jó verést
kaptak, ahogy ezt Barclarus János igen érdekes története mutatja.
Egy Jordan nevű német Muscoviába vetődött és mivel az ország
nagyon megtetszett neki, végleg letelepedett itt és egy orosz nőt
hozott házába, akit szenvedélyesen szeretett és mindenben nagy
előzékenységet mutatott iránta. Ő azonban mindig szomorú arcot
mutatott, lesütötte szemeit s folyton sóhajtozott, jajgatott. A férfi,
kíváncsi volt, hogy mi ennek az oka? mert nem tudta kitalálni, hogy
miben szenvedett hiányt az asszony; mire ez így felelt: Ugyan,
hogy szerethetnél te engem, mikor ennek még semmi jelét sem
éreztetted velem, ő mitsem sejtve őt átkarolta hevesen és kérte, hogy
bocsássa meg neki, amit tudta nélkül ellene vétett, ígéri, hogy soha
többet nem fogja tenni. Nem vétettél ellenem semmivel, nem is
hiányzik nekem semmi más, mint a korbács, mely a mi országunk
szokása szerint a szerelem legfőbb jele. Jordan észrevette ezt a diva-
tot, hozzá is szokott lassan és akkor kezdte csak az asszony szíve
egész melegével imádni. Hasonló történetet beszél el erlesundi Péter
Petreus, aki hozzáteszi, hogy a férfiak a lakodalom után rögtön be-
hozzák az ostort a háziszerek közé”.
Ezen érdekes könyv 73. oldalán következőkép folytatja a
szerző:
„Mirandula hírneves grófja, Picus János azt beszéli egy isme-
rőséről, hogy az telhetetlen természet volt, de emellett annyira lusta
és járatlan a szerelem harcaiban, hogy még a legcsekélyebb dolgot