Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

127
zeletét, de soha sem árulta el külsőleg ezen abnormis – még önmaga
előtt is annak látszó – érzéseit, tudott magán uralkodni. De semmit
sem tett azok leküzdésére, sőt sajnálta volna, ha ezen előtte annyira
kedves érzéseiről le kellett volna mondania.
38 éves korában véletlenül megismerkedett egy előtte rokon-
szenves, 27 éves, férjétől elvált, és akkor éppen szükségben szenvedő
asszonnyal. Pártfogásába vette, dolgozott érte hónapokon keresztül,
anélkül, hogy valami önző szándéka lett volna. Egy este a nő heve-
sen nemi kielégítésre vágyott, szinte erőszakot követett el rajta. A
coitusnak következményei lettek. Z. magához vette a nőt, vele élt,
mérsékelten coitált, ezt inkább tehernek vette, mint élvezetnek,
erectiója gyengülni kezdett, a nőt már nem tudta kielégíteni, úgy
hogy ez végül kijelentette, hogy nem kívánja a vele való érintke-
zést, mert csak felingerii, de nem tudja kielégíteni. Bármennyire
imádta is Z. nejét, nem tudott különös képzelődéseiről leszokni.
Ettől fogva csak baráti viszony állott fenn közöttük, a férfi mélyen
sajnálta, hogy nem tud nejének annak rendes módja szerint szolgálni.
Felfedni nem merte magát előtte, egyrészt, mert félt, hogy
neje ajánlatait el fogja ítélni, másrészt, mert szeméremérzete til-
totta. De kárpótlást nyújtott neki az álom. Azt álmodta pl., hogy
rajta, egy nemes, tüzes paripán száguld egy szép asszony. Érezte
terhét, érezte a gyeplőt, amelynek engedelmeskednie kellett, érezte
a combok szorítását a nyeregben, hallotta édes csengésű, vidám
hangját. A megerőltetés verítéket csalt ki testére és a sarkantyú
megérzése pedig mindig pollutiót váltott ki, amelyet erős kéjérzés
kísért.
Ilyen álmok arra bírták Z.-t 7 év előtt, hogy azokat a való-
ságban is végigélje. „Kedvező” alkalom kínálkozott rá; ezt így írja
le: „tJgy rendeztem mindig a dolgot, hogy ő valamikép a hátamra
üljön. Ε helyzetet számára is a lehető legkellemesebbé akartam
tenni, úgy, hogy nemsokára saját maga kért engem: „Gyér' engedj
kissé lovagolnom!” Nagynövésű egyén vagyok, két kezemet székre
támasztva, hátam vízszintes helyzetbe került, amelyen ő férfiak
módjára lovagolt. Én aztán a ló összes mozdulatait végigcsináltam
és szerettem, ha ő is úgy bánt velem, mint egy lóval. Üthetett, szúr-
hatott, szidhatott, becézgethetett, tetszése szerint. 60-80 kilós egyé-
neket ½- 3 /4 órahosszat tarthattam egyfolytában hátamon. Ilyenkor
aztán pihenőt kértem. Ez idő alatt az érintkezés teljesen fesztelen
volt, a megelőzőkről szó sem esett. Negyedóra múlva már teljesen ki-
pihenve újból felajánlhattam magam úrnőmnek. Ha az idő és a kö-
rülmények megengedték, 3-4-szer is megtettem ezt egymásután.
Megesett, hogy délelőtt és délután. Utána nem éreztem fáradtságot,
vagy más kellemetlen érzést, csak étvágyam nem volt ily napokon.