Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

308
Szemrehányással kell illetnünk a német törvényhozást s ne-
vezetesen az igazságszolgáltatást, hogy közvetlenül, naivan és
téves felfogások alapján alkotta meg és kezeli a 175. §-t.
Ami már most az inter feminas előforduló nemi érintkezés
gyakoriságát illeti, szent könyvekből, 1 Görögország történetéből
(„sapphói szerelem”), a régi Eóma és a középkor 2 erkölcstörténeté-
ből számos történeti bizonyítékot lehetne felhozni arra, hogy
congressus intersexualis feminarum minden időben fennállott és
háremekben, női fegyházakban, bordélyházakban, pensionatusokban
és bouddoir-okban (amor lesbicus) ma is előfordul.
Mindenesetre meg kell engednünk, hogy ez esetek nagy része
perverzitáson és nem perverzión alapul. 3
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ugyanazon nemen
elkövetett nemi műveletek mögött nem rejlik mindig rendellenes
nemi érzés. Ilyenről csak akkor eshetik szó, ha egy személynek
physikai és psychikai másodlagos nemi bélyegei bírnak ugyanazon
nem valamely más tagjára vonzóerővel és ez váltja ki a nemi
actusok iránti ösztönt.
Régóta vallom azon meggyőződésemet, hogy a rendellenes
nemi érzés hajlama époly gyakori a nőknél, mint a férfiaknál, csak-
hogy – mivel a szigorú nevelés hatása folytán a nemi ösztön nem
juthat a nőnél domináló szerephez, úgy mint a férfinél, minthogy a
leány nincs annyira kitéve a nemi elcsábításnak kölcsönös mastur-
batio alakjában, mint a fiú, mert a nemi ösztön a nőnél csak a nemi
folyamatokkal egyidejűleg jelenik meg és rendszerint heterosexuális
jellegű – szóval mindezen kedvező körülmények az abnormis hajla-
mosságot sok tekintetben hatástalanná teszik, esetleg az abnormis
hajlam javítását, gyógyítását is előmozdíthatják azáltal, hogy a
törvény és erkölcs követelte természetes nemi érintkezést állítják
helyre a férfi és nő között. Azonban határozottan feltehetjük, hogy
1 Paulus, Római levél.
2 Floss, op. cit.
3 Figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a losbosi szerelem a szépiroda-
lomhan is gyakori téma gyanánt szerepel; így Diderot „La Religieuse”; Balzac
„La fille aux yeux d'or”; Th. Gautier „Mademoiselle de Maupin”; Feydeau „La
comtesse de Ohalis”; Flaubert „Salambo”; Belot „Mademoiselle Giraud, ma
femme”; Rachilde „Monsieur Venus”.
Ε lesbicus regények hősnői a saját nemükhöz tartozó szerelmeseikkel szem-
ben férfi szerepéhen mutatkoznak, szerelmük rendkívül érzéki.
Rendellenes nemi érzésnek eddig legrégibb esete, mely Németországban
ismeretes, a 18. század elejéről való. Egy nőről van szó, aki egy másik nővel
házasodott meg és egy bőrből való priap segítségével közösült comsorsával. Ε
kultúrtörténeti ég jogi szempontból egyaránt érdekes esetet Dr. Müller (Alexan-
derebad) közölte dr. Friedreich „Batter f. geTichtl. Mediz. 1891. 4. füzet. Hasonló
esetet talált Havelock Ellis a „Montaigne's Journal du voyage en Italie en 1580”.