Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

331
tett, hogy férfikalapot és paletot-t viseljen. 1869-ben rövidre vágatta
a haját és úgy viselte, mint a férfiak szokták. Mikor nőkkel volt
együtt, nemi izgalmat sohasem érzett, ellenben barátsága és áldozat-
készsége előtte rokonszenves nőkkel szemben nem ismert határt, míg
férfiak és férfiházasság iránt ellenszenvvel viseltetett.
Rokonai arról tudósítanak, hogy 1872 előtt házassági ajánlatot
tettek neki, melyet azonban visszautasított és egy 1874-ben tett
fürdőutazásból nemileg megváltozva tért vissza és alkalmasint célzá-
sokat tett arra, hogy nem érzi magát nőnek.
Azóta csak nők körében szeret mozogni, ilyen szerelmi vi-
szonyt folytat majd az egyikkel, majd a másikkal és alkalmilag oly
megjegyzéseket ejt el, melyekből férfi érzésére lehet következtetni. A
nők iránti ezen ragaszkodása jóval túlhaladja a barátság határait,
könnyek, féltékenység stb. állandó kísérői. Midőn 1874-ben egy fürdő-
ben tartózkodott, egy fiatal nő férfinek tartva patienst, belészeretett.
Midőn e nő később férjhez ment, patiens egy ideig búskomor lett és
hűtlenséggel vádolta az illető nőt. Rokonainak is feltűnt előszeretete
a f érfiruhák iránt, férfias viselkedése, női munkától való idegenke-
dése, mindez csak betegsége óta, míg azelőtt patiens – legalább
nemileg – semmi feltűnőt sem mutatott. További kutatások kiderí-
tették, hogy patiens a 159. sz. megfigyelésben szereplő nővel minden-
esetre nem tiszta plátói viszonyt folytatott, gyengéd szerelmes leve-
leketTírt hozzá, úgy, mint a szerető kedveséhez. 1887-ben újra sze-
meim elé került patiens egy gyógyintézetben, ahová hystero-epilep-
tikus rohamai, spinal-irritatio és morphinismus miatt hozták be
újból. A rendellenes nemi érzés változatlanul fennállott és csak gon-
dos felügyelet által lehetett patienst társnőin való erkölcstelen me-
rényletektől távol tar tani.
Állapota meglehetősen változatlan maradt 1889-ig. Ekkor
senyvkór-ba esett és 1889. augusztusában „kimerülésben” meghalt.
A boncolás degeneratio amyloidea renum, fibroma uteri, cystis
ovarii sinistri-t mutatott. A homlokcsont erős vastagodást mutat,
belső felszíne számos exostosistól egyenetlen volt, a dura a koponya-
alappal összenőtt.
A koponya hosszátmérője 175, szélessége 148 mm. Az oedemás,
de nem atrophisált agyvelő súlya 1175 gr. Lágy burkok vékonyak,
könnyen lehúzhatok, az agykéreg halvány; a tekervények szélesek,
csekély számúak, szabályosak az elrendezésben. A kis agy és nagy
dúcok semmi abnormis jelet nem mutatnak.
166. sz. megfigyelés. (Gynandria 1 ). Anamnesis. 1889 november
1 Ez esetre vonatkozó, Dr. Birnbaeher-től származó részletes törvényszéki
orvosi véleményt lásd: Friedrich's Blätter 1. gerichtl. Medizin. 1891. 1. füzet.