Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

137
láthattam s ha a dompteuse lábaival elegáns, magassarkú csizmában
az oroszlán vagy tigris testére hágott, extasisba jöttem.
Később a „Nők bundában” birtokába jutottam; különösen „a
vörös kastély” lelkesített föl, mert kitűnőnek találtam az eszmét,
hogy a kutyának az úrnő talpait kell nyalnia.
Ez idő óta ábrándozásaimnak ez képezte tetőfokát. Az úrnő-
nek vajjon csak egyszerű élvezete telnék abban, ha lábait rabszol-
gája, kutyája nyalhatja. Képzeletemben megfordultak oly képele,
hogy egy ültetvénybirtokosnő rabszolgáit bántalmazza, lovagol raj-
tuk, idomítja őket, mint a kutyákat. Oh, ha nekem is jutna ez
élvezetből!
Legyen kegyes legalább e levélre rálépni, hogy aztán ajkaim-
hoz szorítsam mint legszebb jutalmat.
Gondolatomban látom, mily megvetéssel biggyeszti össze
ajkait, mint sugárzik ki szemeiből a kéjnek gúnnyal károsult su-
gara. Az elegáns cipellőbe bujtatott kis lábacska megmozdul, erősen
rálép a szőnyegre, a finom kezecske megragadja egy kutyakorbács
nyelét, miközben édes pici száját ily szavak hagyják el: óh, én érte-
lek, rabszolgám, értem vergődésedet, te kutyám! Csak itt lennél lá-
baim alatt! Megtudnád, hogy vágyakozásod nem üres, hiú dolog!
mert igenis én oly nő vagyok, aki uralkodni tud. Én fel tudom fogni
a te kéjérzésedet, rabszolgalelkedet, te kutya, mert érzem az uralko-
kedónak, a hatalmasnak osztályrészül jutó élvezetet, érzem a zsar-
noki kegyetlenség okozta gyönyöröket. Cipőm sarkával szeretném
jobb szemedet kiszúrni, hogy aztán a sarkomon ragadt vért lenyal-
jad! Éles szegeket szeretnék cipőmbe veretni és téged azokkal szét-
marcangolni és azokról is le kellene nyalni tulajdon véredet; nyel-
vednek még más szolgálatokat is kéne teljesíteni. Nyálam lenne táp-
lálékod, úrnőd vize italod! Ideálod lehetnék és tudnék lenni! Alázat-
tal esedezem válaszért, lábai elé vetem magam, megnyalom cipői
sarkát, asszonyom, örökre hű kutyája, odaadó rabszolgája maradok.”
Ε sorok írója 32 éves, műveltebb egyén, aki azt mondja, hogy
gyermekkora óta voltak ily perverz eszméi a Sacher-Masoch iratai-
nak olvasásakor, mintha saját érzéseit és tapasztalatait látta volna
megírva. Perverz érzésében, efféle képzelődéseiben az elképzelhető
legmagasabb kéjérzés hatja át. Állítólag számos társra akadt, akik
épúgy éreztek, mint ő, csak azt sajnálja, hogy oly ritka a nő, aki a
masochista ideáljának meg tudna felelni.
Sacher-Masochon kívül Balduin Groller „Gräfin Aranka” című
művét és Bichepin „La Glu” című regényét említi.
Egy másik levelében, melyet masochista társához intézett, azt
a tervet veti föl ez a különös egyén, hogy kutassanak hasonló perverz