Psychopathia sexualis különös tekintettel a rendellenes nemi érzésre.

16
majd haragvó istenalakjai lépnek, míg végre a jóságos Istent, mint
az örök üdv adományozóját tisztelik, bár ezt az örök üdvöt Jehová-
tól, mint földi boldogságot, Allahtól, mint a paradicsomban székelő
fizikai boldogságot, Krisztustól, mint mennyei üdvözülést, Buddhától
a Nirwana alakjában remélik.
A nemi vonzalomban a szerelem, mint túláradó boldogságra
való remény, az első elem. Másodlagosan lép hozzá a függőség érzete.
Ez az érzés csirájában él mindkét félben, amennyiben az egyik le
tud mondani a másik javára. De rendszerint a nőben van erősebben
kifejlődve és pedig a fajföntartás és a társadalmi viszonyok rá rótta
passzív szerepénél fogva, kivételesen előfordul férfiaknál is, akiknek
nőies hajlamaik vannak.
A szerelem mindkét esetben, úgy a vallási, mint a nemi téren,
mystikus és trancendens, azaz a szerelemnél nem is jut öntudatra a
nemi ösztön tulajdonképpeni célja, a faj szaporítása és a fölindulás-
nak az ereje nagyobb, semhogy egy nemi kielégítésnek gondolata
ahoz jogosultságot adhatna. Vallási téren azonban a kívánt üdv épp
az imádat tárgyának természeténél fogva úgy van megalkotva, hogy
az az anyagi megismerésre hozzáférhetetlen. Éppen ezért mindkét
lelki folyamat tág teret nyújt a fantázia játékainak.
De van mindkettőben valami, ami „végtelen”, amennyiben a
nemi ösztön elénk varázsolta boldogság minden más jó érzés mellett
mérhetetlennek és összehasonlíthatatlannak tűnik föl és ugyanez áll
a vallás ígérte üdvökről, melyeknek sem idejét, sem alakját elkép-
zelni nem tudjuk.
Az a körülmény, hogy e két öntudati állapot nagyságra így
egyezik, magyarázza meg, hogy gyakran fékezhetetlen szenvedéllyé
hatalmasodnak és minden más ellenindulatot legyőznek. S hogy
tulajdonképpeni tárgyuk egyenlően megfoghatatlan, ez teszi érthe-
tővé, hogy mindkettő zavaros képzelődésbe mehet át, melyben az ér-
zelmek elevensége túlságosan elhomályosítja a képzelet világos kör-
vonalait. Ε rajongásban a megfoghatatlan szerencsére való várako-
zás mellett mindig a határtalan alárendeltség szükségének is sze-
rep jut.
Mindkét rajongásnak eme többszörös hasonlatosságából ma-
gyarázható, hogy erős elhatalmasodás mellett egyik a másikat viea-
riálólag pótolhatja, vagy hogy az egyik mellett a másik érzés is elő-
térbe lép, amennyiben a lelki életben valamely érzéselem hatalmas
megnövekedése környezetét is magával ragadja. Az állandó érzés
tehát azokból a képzeleti körökből, melyekkel kapcsolatban van,
majd az egyiket, majd a másikat hozza az öntudatba. Mindkét lelki
izgalom azonban a kegyetlenségnek (active űzött vagy passive szen-
vedett) ösztönébe is csaphat át.