Zardán, a zsarnok - MEK

hogy ráadást is adjon – Ízilájt nem elégítette ki ez a válasz. S amikor négyszemközt maradtak,
és Zardán őszintén el akarta mondani az élményeit, rájött, hogy képtelen rá! Csak hebegnihabogni
tudott valami nagyszerű érzésről, s hogy megszűnt a számára az idő, összefolytak a
körök... végül azzal vágta ki magát, hogy hagyja őt békén Íziláj, ne kínozza a kérdezősködéseivel,
majd odahaza megkérdez egy nála okosabb embert – már ha ember az egyáltalán:
Fulliót!
S amikor erre került a sor, Fullió csak hallgatta őt egy ideig, keserves nyögdécseléseit, majd
legyintett egyet, s ebből Zardán rögvest tudta, hogy az öregnek nem újdonság ez sem. El is
hallgatott egy mondat közepén, s várta a választ, ami meg is jött.
– Ebbe könnyedén belehalhattál volna, te őrült ifjonc! – mondta, s még könnyedén pofon is
legyintette Zardánt, akit pedig akkor már valóban istenként tisztelt egész Dzampó.
– Ebbe?! De hiszen olyan kiválóan éreztem magamat, mint...
– Mint aki valami veszélyes kotyvalékot nyelt!
– De nem nyeltem!
– Dehogyisnem, nem is keveset! Oxigént!
– Az nem méreg, azt mondtad, az olyan izé, ami a levegőben van, és kell is!
– Persze. Étel is kell, de ha nagyon teletömsz valakit, a legfinomabb ételtől is szétpukkad! S
így van ez a levegővel is, pontosabban az oxigénnel. Oxigénmámorba kerültél, fiacskám! Van
erre egy egészen tudományos név is, amit kevesen ismernek rajtam kívül, így hangzik:
hiperventilláció! Ez aztán igen veszedelmes. Elhiszem, hogy pompás érzés, ugyanis többnyire
úgy hat, hogy endorfinokat szabadít fel az agyban, amik a boldogság érzését közvetítik az agyi
receptorokhoz... Eh, mindegy, ezt te úgysem érted! Lényeg az, hogy ez így szokott lenni, ha
valaki megerőltető munkát végez. Egy ideig fárad, de aztán, ha átlendül egy holtponton, már
nem érzi a fáradtságot. Ez olyan, mint amikor a király megparancsolja a hírnökeinek, hogy a
rossz híreket tilos megvinni neki. Te lényegében ezt parancsoltad az agyadnak: nem akarok
fáradtságot érezni! Hát nem is éreztél. Semmi rossz érzés nem háborgatott. S ugyebár, ha
nincsenek rossz érzések, nem maradnak meg, csak a jók! De ha a király csak a jó híreket
engedi magához, abból előbb-utóbb baj lesz, mert csak a rossz hírek nem jutnak elé, de a
rossz attól még megtörténik! Na tehát, hogy komolyra fordítsam a szót: a túl sok oxigén ártalmas!
Kiégetheti az agyadat! Egy kicsivel több, mint a megszokott, az nagyon jó, kellemes,
hasznos is, de a sokkal több: az a legveszélyesebb mérgek egyike! Lényegében időlegesen
ártott is neked, kissé megőrültél, ebben te sem kételkedhetsz, szerencsére, ez csak időlegesen
hatott így.
– Nagyon jólesett!
– Persze. De értsd meg: te jó futó vagy, talán a legjobb a Völgyben, de ekkora távnak még
sosem vágtál neki! Nemigen szabad előkészítő edzések nélkül ilyesmit csinálni! Ha Íziláj ki
nem találja, hogy baj van veled, s ki nem szaladnak eléd, addig futottál volna, míg csak bele
nem halsz! Mert nem estél volna össze kimerülten, hiszen nem éreztél kimerültséget! Szó
szerint addig futottál volna, míg csak holtan nem esel össze! Nem kimerülten, hanem holtan,
ezt jól jegyezd meg! Apránként növelni kellett volna a távot. Mondjuk hetente tíz körrel. Ha
így teszel, elérheted, hogy veszély nélkül fuss akár kétszáz kört is. De így nekivágni,
bolondul... Na, de nem is beszélek tovább, okos fickó vagy istenkém, azt hiszem most már te
is tudod eztán mihez tartani magadat!
106