Zardán, a zsarnok - MEK

– Ebben bízni fogsz. Pelyhecske, kérlek, öltözz fel jó meleg ruhákba, mert sokat kell most
gyalogolnunk! Be kell mennünk Habedába! Ne félj, én is veled tartok! Orvost kell hoznunk
Derszennek!
– Igen, anyuci! – felelte a kislány, és engedelmesen felöltözött.
– Most menj ki az ajtó elé, kérlek, mindjárt megyek én is.
Amikor a kislány kiment, Nevető Tűz leült Derszen ágya mellé, s így szólt:
– Csókolj meg, kérlek, búcsúzóul! Ölelj át úgy, hogy érezzem, most még szeretsz!
– Most még? Szeretlek én mindig, örökké!
– Nemsokára nem fogsz.
– De igen!
– Ölelj át már! – kiáltotta Nevető Tűz, és a szeméből eleredtek a könnyek.
– De hát mi történt veled, kedves?! – kérdezte aggódva Derszen. – El akarsz hagyni?!
– Nem. Én téged soha. De te... te el fogsz engem hagyni. Mert vagy elválaszt majd tőlem a
halál, vagy ha meg is gyógyít téged a gyógyítóm, te hagysz el engem.
– Miért hagynálak el?!
– Mert meggyűlölsz! Mert tudd meg, én valóban elhozom neked a legcsodálatosabb gyógyítók
egyikét, azt, akiben meg is bízol, igen, ugyanis én egyenesen Nevető Tüzet hozom el neked!
Habeda királynőjét! Aki Bícs királyt is meggyógyította!
– Az nem fog eljönni hozzám!
– De igen. Eljön. Főleg, ha én mondom neki.
– Miért is tenné meg!
– Mert cserébe kap valamit.
– Mit?
– Engem.
– Nem értem!
– Cserébe adom neki magamat, azt, hogy bosszút állhat rajtam! Régóta kívánhatja ezt. Ó,
Derszen, tudd meg, hogy aki Habedában van, az nem Nevető Tűz! Én vagyok Nevető Tűz! Én
ugyanis... ugyanis én magam, jól sejtetted, valóban előkelő nő vagyok, igen, de előkelőbb,
mint hiszed – én vagyok a Kakukkmadár! És most... most elmegyek, hogy beteljesedjék a
sorsom! Ó, de keserves is az életem, bár magamnak köszönhetem, ó, de megbűnhődtem, hogy
el kell veszítenem téged! Tudom, hogy gyűlölsz, igen, most hogy tudod az igazat, lehetetlen
mást érezned, mint gyűlöletet, bár már ezerszer is megbántam a vétkeimet, de meg kell
mondanom mielőtt elmegyek: én most is szeretlek! S akkor is szeretnélek, ha Habeda
királynője esetleg megkegyelmezne nekem, s utána te ölsz meg! Jogosan ér majd a halál, s
nem is fogok tiltakozni ellene. De most elmegyek, mert neked szükséged van őrá, aki pedig
nem Nevető Tűz, de akárki legyen is, hiszem, hogy meg tud téged gyógyítani! – azzal Nevető
Tűz kilépett az ajtón, és Derszen nem szólt utána semmit, egyetlen szót sem, annyira nagyon
döbbent volt. Soha életében nem hitte volna ezt, ezt, hogy maga a Kakukkmadár, Gangellár
felesége lesz az ő felesége! Bár ahogy így belegondolt, ez szépen megmagyarázza felesége
nem egy különös viselkedését...
424