Zardán, a zsarnok - MEK

mert állapotos volt már, erősen előrehaladt a terhessége, természetesen Zardán gyermekét
várta. Íziláj, aki eddig még nem szült Zardánnak, nem minden féltékenység nélkül figyelte
Dzsimát, de aztán később kiderült, hogy Dzsima lányt szült, s a lányok nemigen érdekelték
Ízilájt.
A városban szinte mindenki fölöttébb elégedett volt, különösen a rabszolgák, akik itt is fel
lettek szabadítva. E rabszolgák urai természetesen nem szerették Zardánt, de semmit nem
szóltak, s annak azért ők is örültek, hogy épp Zardán tört rájuk, mert ha más hódítja meg őket,
nemcsak a rabszolgáikat veszítik el, de az életüket is!
Valójában e város lakóit annyira megrendítette a gyors támadás, gyors elfoglalás, s legfőképpen
az, hogy egyáltalán semmi szörnyű nem történt senkivel sem, hogy ennél nagyobb
döbbenetbe az sem kergethette volna őket, ha Zardán a lakosság háromnegyedét elevenen
megégeti! Mert hát a legtöbb embert egyáltalán nem érdekelte, hogy a királyt és annak a fiát
megölte. Persze, hogy megölte őket, ez egészen természetes! Az a furcsa, hogy csak azokat
ölte meg!
S végül, amikor Zardán ki is hirdette nekik személyesen, hogy ami a harcokat illeti, részéről
ennyi, nem több, ő befejezte, ha nem támadnak rá és embereire, akkor a háborúnak vége –
ekkor ők, a meghódított város lakói csak úgy maguktól egetverő éljenzésbe törtek ki, nagy és
kegyes királynak mondták Zardánt, s fogadkoztak, hogy hű népe lesznek!
A szívélyes fogadtatás ellenére is Zardán már másnap tovább állt, mielőtt tehát még a
következő városban hírt kaphattak volna róla, hogy itt jár a közelben. A falvakkal nem is
foglalkozott, ha a várost megszerezte, nyilvánvaló, hogy a környező falvak is az övéi! És már
másnap délben megérkezett a következő város alá. Aminek a lakói ugyan be tudták csukni a
kaput, de amögött ugyancsak reszkettek, mert Zardán olyan váratlanul termett itt, a hírét
megelőzve!
Zardán beüzente, hogy nincs túl nagy kedve a hosszú ostromhoz. Ha mégis rákényszerítik,
minden férfit elevenen megnyúzat, ha ellenben behódolnak, még a királyt sem öli meg,
maradhat király, természetesen kötelező itt is bevezettetni minden törvényét, a rabszolgákat
felszabadítani, adót megfizetni, és hogy ezt eldöntsék, arra ad nekik bőséges gondolkodási
időt: egy teljes órát!
És Zardán gyors megjelenése annyira ráijesztett a királyra, hogy behódolt. Természetesen nem
hódolt volna be más támadónak, de eddigre rájöttek már, hogy Zardán szavára lehet adni! És
Zardán arra gondolt, lámcsak, igaza volt Fulliónak: a varázslógyanús öregember mennyire jól
mondta, hogy a Tíz Ősi Hatalom közül fontos a Tisztelet! Őt tisztelik az ellenségei, mert
betartja a szavát, s mert látják, hogy nem kegyetlenkedik értelmetlenül! És emiatt kardcsapás
nélkül szerezte meg ezt a várost!
Rögtön tovább is vonult, mindössze a város hadseregét szereltette le száz fősre. És a kincstár
tartalmának nagy részét kobozta el azonnali adóként, s odaadta a listát a királynak, hogy
ezentúl melyik foglalkozás után mennyi adót kell fizetnie évente.
A következő város már nem adta meg magát. Itt azonban alig jelent meg Zardán a kapuk előtt,
fellázadtak a rabszolgák, akik ugyan fegyvertelenek voltak, de sokan, s addig sikerült zavargást
kelteniük, míg Zardán emberei betörték az egyik kaput. Ezt a város katonái nem tudták
megakadályozni, mert a fellázadt rabszolgákkal verekedtek, aztán amikor a betört kapu előtt
felfejlődött a falanx, és behatolt a városba, alig akadt dolga, mert a rabszolgák vérszemet
kaptak, s már azok öldökölték a városiakat, főleg a katonákat, s így Zardánnak igaza volt,
valóban szövetségeseik lettek a rabszolgák. Annyira, hogy Zardán seregének már nem is
331