Zardán, a zsarnok - MEK

More documents

Recommendations

Info

völgyekben, amiken a többi városhoz el lehetett jutni, akkor is, amikor már leesett az első hó. És kiderült, hogy ez bizony nagyon okos dolog volt! Mert hiába volt hó, hiába volt fagy, akadt úgy látszik egy város, amelyik azt gondolta, hogy tél ide vagy oda, de megpróbálkozik egy rablóportyával! Valószínűleg azért is siethetett, mert tudta, hogy Zardánék még meglehetősen védtelenek, a városfalaknak még híre-hamva sincs, csak a fal helye van kitűzve, s még a házak közül is csak néhány áll, bennük szinte tömegével alszanak az emberek. Jól tudták a támadó városban, valóban ilyen állapotok uralkodtak Zardán városában. Még szerencse volt, hogy ez nem szült sok bajt, Zádor város lakossága ugyanis nagyobbrészt férfiakból állt, nő kevés volt, mert kevesen vállalták Zardán szavára a kimerítő gyaloglást Dzampóig, s így kevés lehetett a házaspár is, akiket zavarhatott volna, hogy nem tudnak elkülönülni a többiektől. Persze ez is csak télen, a hidegben volt baj, ősszel és tavasszal kimehettek a természet lágy ölére. És tudták, hogy legyen csak újra tavasz, épül még sok más ház is... A férfiak persze hamarosan azt követelték Zardántól, hogy szerezzen nekik nőket. Zardán megígérte, hogy legyenek csak nyugodtak, lesz nő bőven már egy év múlva is! Addig pedig próbálkozzanak azzal, hogy a körükben levő kevés nőt rábeszéljék, hogy legyenek egyszerre több férfi feleségei is. Némelyik nő rá is állt erre. Zardán isten törvényei alapján ez nem volt szégyen, s persze a szerződésekben kiköttették minden férfival, hogy köteles gondoskodni az ellátásukról. Jó ám, ha van ilyen szerződés, elvégre tudták, hogy Zardán háborúra készül, s az ilyen háborús időkben könnyen ott hagyhatja a fogát, de az életét is a nő férje, milyen jó, ha marad még férj, mert van belőle több is! Szigmilla nem ment férjhez, de szorgalmasan igyekezett csökkenteni a férfinép nő utáni vágyait... Egy csikorgóan hideg téli napon jöttek a támadók, amikor pedig még a farkasok is meggondolták, hogy menjenek-e vadászni. De hát az ember a legkegyetlenebb fenevad! Később Zardán sokszor felemlegette embereinek, hogy mennyire morgolódtak, amiért ebben a kegyetlen hidegben is ragaszkodott a járőrözéshez. Némelyek nem átallották szúrós, alattomos, haragos szemekkel méregetni a nagy Zardán istent! Igen. Ez volt reggel. Déltájban már egészen másképp néztek rá! Mert alig jutottak el az első völgytorokig a felderítők, máris jöttek vissza rohanvást, hogy nagy sereg közeledik onnan, az első katonák már ki is értek a síkságra! – Mi az, hogy nagy sereg, te koca kölyke?! – rivallt rá Zardán a hírhozóra. – Mit kezdjek én azzal, hogy nagy?! Mekkora?! Hány főből áll?! – Legalább kétezren vannak! – felelte gyorsan a legény. – Ez már mindjárt okosabban hangzik! Jegyezd meg fiacskám, hogy ami neked nagy, az nekem nem biztos, hogy nagy! S lehet, hogy ami bizonyos körülmények között nagynak számít, az máskor kicsi! Épp úgy van tehát, mint a farkaddal: az is egyszer nagy, máskor kicsi! Mindenki nevetett, a fiú pedig pironkodott. De épp ez volt Zardán célja: ha nevetnek, nem félnek! 276
– Jobb lett volna a völgyben elállni az útjukat, de annyi baj legyen! Mi a falanxban vagyunk hatszázan, s még kétszázan a lovasok, láthatjátok tehát, hogy bőséges túlerőben vagyunk! – Túlerőben, uram?! – ámult az egyik szakállas, vén katona. Ő sem tudott írni, de azt ő is tudta, hogy hatszáz meg kétszáz az nyolcszáz, és a nyolcszáz, az bizony a fele sincs a kétezernek. Ami lehet, hogy nem is kétezer, hanem több. – Bőséges túlerőben vagyunk! – kacagott Zardán, mintha valóban a halál istene lenne. – Ne feledjétek, mondtam már: nem az számít, hogy hányan vannak, hanem hogy mikor kezdenek el rettegni! S ti vagytok a gépkatonák, ugye?! Tehát gyerünk, álljatok csatarendbe! Az az igazság, hogy Zardánnak tulajdonképpen lehetett volna annyi katonája, mint az ellenségnek. Még sokkal több is. A baj csak az volt, hogy ezeknek még nem jutott fegyver! Ezek csak késsel, bunkósbotokkal, sarlókkal, kaszákkal voltak „felfegyverezve”. Hiába, nem lehetett mindent egyszerre! Még nem készült el annyi fegyver, amennyi kellett volna! A kovácsoknak is csupán két kezük volt... Ezek, a fegyvertelenek, most fennen hangoztatták, hogy nem hagyják a városukat, és puszta kézzel is kitekerik az ellenség nyakát, ha idepofátlankodik! – Helyes! – bólogatott most Zardán. – Ha idejön, tegyétek azt! De csak ha idejön, tehát a városba! Álljatok lesben a házak közt, s ha ideér, cselekedjetek! Tehát ehhez itt kell maradnotok! A csatát bízzátok a falanxra! Belőletek, akiknek nem jutott falanxfegyverzet, csak kétszázra van szükségem, egy jó kis cselre! A lovasság is álljon készenlétben, de maradjon a falanx mögött, s csak akkor vágtasson előre, ha sípolok! Mire Zádor katonái kivonultak még alig felépült városuk elé, már jól lehetett látni a közeledő ellenséget. S ahogy Zardán szemügyre vette őket, meg kellett állapítsa: – Ezek nem kétezren vannak, hanem valamivel többen, mint háromezren! Két város egyesült haderejét látom, a zászlók alapján az egyik Zsepez, a másik – ki hinné! – Toft! Pedig Toft soha nem is tartott igényt a Kék Völgyre! Lehet, hogy épp emiatt szövetkezett pont vele Zsepez, mert így a völgy maradhat az övé, a toftiakat pedig kielégíti majd a zsákmányolás! A katonái elszörnyülködtek a hatalmas túlerőn. Zardán gyorsan a soraik közé lépett. – Ne féljetek! Veletek vagyok én, Zardán isten! Emlékezzetek rá, hogy még halottakat is támasztottam fel! És gondoljatok arra, ha győztök, mi történik! – Mi? – kérdezték. – Lehetséges volna, hogy nem tudjátok?! Napokon belül meghódítjuk Zsepezt! Valószínűleg Toftot is! Hiszen ha most tönkreverjük a seregüket, nem lesz mivel védekezniük! Lesz bőven mindegyikőtöknek nő, meg kincsek, meg minden! Úgy küzdjetek! És most előre! Zardán úgy állította fel a seregét, hogy a falanx mögött álltak a lovasok, előtte pedig az a szedett-vedett gyülevész csőcseléknek tetsző társaság, akiknek már nemigen jutott fegyver. Most megindultak előre, lassan, kényelmes léptekkel. Az elöl levő rosszul felfegyverzettek tömege miatt nem lehetett látni mögöttük a falanxot, legfeljebb a lándzsák hegyét. Mindez megtévesztette a közeledő ellenséget. Azt hitték természetesen, hogy Zardán egész hadserege ilyen „koldusbandából” áll. Pedig az lehet, hogy ezeknek nagy része korábban koldus volt, de most már nem voltak koldusok! Tulajdonképpen a legelöl állók is ugyanolyan fegyelmezett falanxharcosok voltak, mint mögöttük álló társaik, éppen csak fegyver nem jutott már nekik. 277
Page 1 and 2:
Viola Zoltán violazoli@gmail.com Z
Page 3 and 4:
- Túl szegény a nép ahhoz, hogy
Page 5 and 6:
- És most rajzold be a nagyobb vá
Page 7 and 8:
támadt, hogy Fullió tudja, mire s
Page 9 and 10:
2. fejezet A Tíz Ősi Hatalom Zard
Page 11 and 12:
- Hogyan?! - Félsz a számoktól?
Page 13 and 14:
- Persze, néhány percig valóban,
Page 15 and 16:
- Tehát félsz a csalántól. - Am
Page 17 and 18:
De édesanyjával sem lakott együt
Page 19 and 20:
- Azt akarod, hogy öljem meg őket
Page 21 and 22:
Az Akarat nem azonos az akaratossá
Page 23 and 24:
- Miért bízik benne apám? - Hát
Page 25 and 26:
hatalma kisebb is, mint a főisten
Page 27 and 28:
maradt Zsiapatón, a játékok iste
Page 29 and 30:
Hát várakoztak, bár Vordan kirá
Page 31 and 32:
- Félreértettél! Nem azt kérdez
Page 33 and 34:
- Hogyhogy „egyedül nem”?! - N
Page 35 and 36:
- Azért, mert mi ketten, Zardán,
Page 37 and 38:
- Titok. Most még titok. - Mondd e
Page 39 and 40:
És Zardán érezte az ital egy má
Page 41 and 42:
- A jóslatokat olyan sorrendben ke
Page 43 and 44:
- Vagyis most ott a szentélyben ne
Page 45 and 46:
4. fejezet Zardán szava Ahhoz, hog
Page 47 and 48:
Sem Vordan király, sem Nánigma ki
Page 49 and 50:
Ezen még Zardán is csodálkozott.
Page 51 and 52:
Hajóval mentek Dzampó bajnokai Gi
Page 53 and 54:
Bizony, őket egészen egyszerűen
Page 55 and 56:
hatalma egy részével! Sőt, nem i
Page 57 and 58:
- Van fogalmad róla, hogy mit besz
Page 59 and 60:
- Igen, igaz! Úgy van, úgy van! -
Page 61 and 62:
abszolgákkal dolgoztatnak, még it
Page 63 and 64:
most ígérte meg a jólétet, ezek
Page 65 and 66:
kereskedőnek néz ki, esetleg tisz
Page 67 and 68:
- Nem! Én bátor ember vagyok! - B
Page 69 and 70:
5. fejezet Zardán, a Halottak Ura
Page 71 and 72:
- Az enyémben?! Zardán, én is sz
Page 73 and 74:
lenni! Hiszen én vagyok az első,
Page 75 and 76:
más hivatalos ügy! Eleinte talán
Page 77 and 78:
hogy te nem tartod be a szavadat! A
Page 79 and 80:
Hamarosan kiderült, hogy Íziláj
Page 81 and 82:
Valószínűleg hamar véget ér s
Page 83 and 84:
- De sajnos hiába minden, mert oda
Page 85 and 86:
vényes leszármazottja, a Norodír
Page 87 and 88:
- Ez könnyelműség volt, Zardán!
Page 89 and 90:
- Mondd hát uram, milyen hosszú l
Page 91 and 92:
de mellette állt Íziláj is, akin
Page 93 and 94:
most a második legjobb lett, akkor
Page 95 and 96:
- Ha teszek is valamit, azt nem leh
Page 97 and 98:
csak azt a lehetőséget találtam,
Page 99 and 100:
De Cserjan ezt egyáltalán nem bá
Page 101 and 102:
És hamarosan mindenki más is úgy
Page 103:
tapodtat sem, alkalmazkodtak az ő
Page 106 and 107:
hogy ráadást is adjon - Ízilájt
Page 108 and 109:
természetesebb, mint hogy lefeküd
Page 110 and 111:
kedett. - Engem hagyj ki ebből az
Page 112 and 113:
páncélt, csakúgy aranyozott pajz
Page 114 and 115:
ilyenebb! Most úgy nézel ki, Ízi
Page 116 and 117:
valóságban. Zardán fejére ráad
Page 118 and 119:
- Foglalj helyet, drágám! - mutat
Page 120 and 121:
- Azt hát! Tessék, lépj te is az
Page 122 and 123:
- Elvégre azért vagyok isten, vag
Page 124 and 125:
vacsorán. De Mubszár már azt is
Page 126 and 127:
híre annak, hogy Zardán isten cso
Page 128 and 129:
- Egyáltalán semmit, csak imádko
Page 130 and 131:
- De nagyuram, hiszen meghaltak, ug
Page 132 and 133:
an! Az ott a király és egy katona
Page 134 and 135:
6. fejezet A papnő-hetéra Dormill
Page 136 and 137:
A felvételi vizsgára a hetéraisk
Page 138 and 139:
mert anyja nem itta meg időben a g
Page 140 and 141:
Ezen megint meglepődött Vipó né
Page 142 and 143:
nem lehet sem szégyenlős, sem sze
Page 144 and 145:
vagytok, annál drágábban adhatj
Page 146 and 147:
Vipó néne ezt nem is bánta. Nem
Page 148 and 149:
Mert a napi hét-nyolc óra alvás
Page 150 and 151:
Mind a sok tanulás ellenére is ez
Page 152 and 153:
- Ezt nagyon erkölcstelennek tartj
Page 154 and 155:
- De nincs pénze a szüleimnek...
Page 156 and 157:
altató-, hánytató- és élénkí
Page 158 and 159:
diászilisz maetiszpa, akkor ott is
Page 160 and 161:
- Tudd meg, hogy diászilisz maetis
Page 162 and 163:
- Éljen, éljen! - kiáltozták a
Page 164 and 165:
- De most megjárod! - üvöltötte
Page 166 and 167:
Rövid idő után jókora ház, szi
Page 168 and 169:
ne találkozz vele! Ha senki más,
Page 170 and 171:
8. fejezet A papnő-királylány Ol
Page 172 and 173:
Amikor a bokor közelébe ért, akk
Page 174 and 175:
te is maradj velem - mutatott mási
Page 176 and 177:
És ott áll mögötte a három tag
Page 178 and 179:
Csirkecsór karmai közé kapta az
Page 180 and 181:
Harminc rabszolga - nem csekélysé
Page 182 and 183:
Váratlan volt, hogy egy ismeretlen
Page 184 and 185:
üzenetet alkotó betűket, úgy, h
Page 186 and 187:
- A jegyzékeket! - A... nem értem
Page 188 and 189:
- Így nem kellesz. De ha megtanuls
Page 190 and 191:
az én szolgálatomba, mint udvari
Page 192 and 193:
véget! Mert mire Mullár kiszenved
Page 194 and 195:
hősiességet mutathat esetleg! Az
Page 196 and 197:
- Ne azzal törődj, hogy mit tudok
Page 198 and 199:
- Kísérd el a fürdőbe Kappít -
Page 200 and 201:
ígérem, hogy tisztességesen megf
Page 202 and 203:
- Milyen finoman beszélsz velem! M
Page 204 and 205:
Azok bejöttek. A nagy szellőztet
Page 206 and 207:
És Nevető Tűz nem tehetett mást
Page 208 and 209:
- Az, hogy nem jön. - Mi nem jön?
Page 210 and 211:
S erre igazán lelohadt a király s
Page 212 and 213:
9. fejezet A hetéra királynő A k
Page 214 and 215:
Egy darabig a király nem szólalt
Page 216 and 217:
- Igen, de akkor sem a fiam! A fiam
Page 218 and 219:
sem hiányzik neki, hogy a király
Page 220 and 221:
Másnap reggel mikor felébredt, m
Page 222 and 223:
- Amióta tegnap este megtudtam úr
Page 224 and 225:
akinek az volt a dolga, hogy a kir
Page 226 and 227: Erre jött a birtok ispánja, azzal
Page 228 and 229: okból egyelőre az uralom jelkép
Page 230 and 231: enneteket a kéj, mint a napi teend
Page 232 and 233: Eléggé meglepődtek a derék habe
Page 234 and 235: tudnak megegyezni, a fiú marad a f
Page 236 and 237: - Testőrkapitány! Veszélyben for
Page 238 and 239: - Aha. És akad még valaki nő raj
Page 240 and 241: - Teljesen biztos vagyok benne, hog
Page 242 and 243: - Az igaz, de te akkor nem ígért
Page 244 and 245: - Miért? - Mert illetlen! Erkölcs
Page 246 and 247: - Az idő: egyetlen szempillantás!
Page 248 and 249: - Mint a Nap, királynőm! - Márpe
Page 250 and 251: Ez biztos így is volt, de tagadhat
Page 252 and 253: 10. fejezet Az első győzelem Igaz
Page 254 and 255: Nem mindenki ment el Gyázsába, ak
Page 256 and 257: Zardán valóban nem támadta meg
Page 258 and 259: egyáltalán nem voltak közelben a
Page 260 and 261: 11. fejezet Zardán, az országép
Page 262 and 263: szétosztotta a pénzeket előttük
Page 264 and 265: - Nem teszek ilyesmit! Amit tettem
Page 266 and 267: - És mit szóltak erre a felesége
Page 268 and 269: vagyis úgy hittem, hogy ti emberek
Page 270 and 271: Iolina először is kifejezte Zard
Page 272 and 273: Így ugyan lassabban ment a város
Page 274 and 275: Amikor Zardán hadserege megindult,
Page 278 and 279: A közeledő ellenség sokkal inká
Page 280 and 281: Abban a pillanatban, hogy futásnak
Page 282 and 283: Még katonáitól sem féltette Lú
Page 284 and 285: Mindezt Zardán is tudta, s persze
Page 286 and 287: - Vigyázz édes Zardán! - és el
Page 288 and 289: Ezután pedig olyasmi történt, am
Page 290 and 291: - Akkor minek nekem az a város? -
Page 292 and 293: - De semmihez nem értenek! Tudod,
Page 294 and 295: városban a katonák, akkor még a
Page 296 and 297: 12. fejezet Zardán, a hódító Am
Page 298 and 299: várost, amivel Zardán akárcsak b
Page 300 and 301: - De. Mert azért csak jobb király
Page 302 and 303: A küldöttségbe ráadásul csupa
Page 304 and 305: hogy íme, ez volt az a csel, amive
Page 306 and 307: Elvesztettem a trónomat, s nem is
Page 308 and 309: - Jó. Én elengedhetlek titeket -
Page 310 and 311: A megszólításom tehát a számod
Page 312 and 313: Mindenesetre nem szólt. Nem mert s
Page 314 and 315: másik részét megtartjátok rabsz
Page 316 and 317: egy városban, annál kevesebb adó
Page 318 and 319: mert férfiakat, akik kémek is leh
Page 320 and 321: lesz az utolsó város, amit elfogl
Page 322 and 323: Aztán alig néhány másodperc mú
Page 324 and 325: - Hát nem is tudom... - töprenget
Page 326 and 327:
- Akkor se válassza ezt, ha nem me
Page 328 and 329:
nevű hangszer, az is nagyon tetszi
Page 330 and 331:
keresték Zardánt a követeik, hog
Page 332 and 333:
annyira a városi katonaság legyő
Page 334 and 335:
- Egészen biztosan, de ha csak a n
Page 336 and 337:
magát, de még azt sem engedte, ho
Page 338 and 339:
Aznap este meg is lett a lakodalom
Page 340 and 341:
hogy már jó ideje ő a királyuk,
Page 342 and 343:
- De már ilyen hamar?! - Sajnos ig
Page 344 and 345:
- Mittom’ én, nem én vagyok a k
Page 346 and 347:
visszanyerték csodásan a szabads
Page 348 and 349:
Több sem kellett a dühös Gangell
Page 350 and 351:
- Jól van! Lehet, hogy nem is adt
Page 352 and 353:
jött senki a segítségére, és G
Page 354 and 355:
Igen, ennél még a halál is jobb.
Page 356 and 357:
- Könyörgök neked, kérlek, ne t
Page 358 and 359:
És akkor gondoltam rá, hogy jó,
Page 360 and 361:
dik... - és Nevető Tűz egyre job
Page 362 and 363:
lehet igaz, hogy ő, egy királyfi,
Page 364 and 365:
- Azannyát! Jól van kicsikém, m
Page 366 and 367:
- A csudát lesz, minden város Zar
Page 368 and 369:
- De... de hiszen az már Lúriáé
Page 370 and 371:
- Na gyerünk, bökd csak ki! - De
Page 372 and 373:
aztán én bízom az emberismeretem
Page 374 and 375:
- És ha te halasztanád el a lakod
Page 376 and 377:
házikóban, sok-sok felesége szer
Page 378 and 379:
- Azt szeretnéd, ha amint megjelen
Page 380 and 381:
nösképpen, és bízhatnak Zardán
Page 382 and 383:
- Rajtam csak ne nevessen ez a Neve
Page 384 and 385:
á, hogy ők nem támadtak Zardán
Page 386 and 387:
a kötelesség előbbrevaló a szer
Page 388 and 389:
- Hát... jól van! De ne feledd: m
Page 390 and 391:
Most Nevető Tűz felemelte a fejé
Page 392 and 393:
- Igen, igen, épp most mondtam, ho
Page 394 and 395:
- Sosem hittem volna, hogy férjhez
Page 396 and 397:
ebben nem volt kivétel, kellett, h
Page 398 and 399:
Amint tehát megvolt a habedai lako
Page 400 and 401:
tak azok, akik helyesen válaszolta
Page 402 and 403:
- Ó hát persze, jó, hogy szólsz
Page 404 and 405:
- Hogyhogy?! - ámult Zardán. - Ú
Page 406 and 407:
- Szegény Zumázesili! - sóhajtoz
Page 408 and 409:
csak annyit jelent, hogy ha mégis
Page 410 and 411:
Ott is maradt, s megkapta a hírt,
Page 412 and 413:
De már az is gond volt neki, hogy
Page 414 and 415:
Mindez eszébe sem jutott. A lábá
Page 416 and 417:
jelentés! Hogy ezekben a tanyákba
Page 418 and 419:
- Ugyan már, te valami előkelő n
Page 420 and 421:
És Nevető Tűz is azért fohászk
Page 422 and 423:
- Majd később elmondod. Ha vissza
Page 424 and 425:
- Ebben bízni fogsz. Pelyhecske, k
Page 426 and 427:
naosztogatással, hanem csakis két
Page 428 and 429:
- Ismerem, találkoztam már vele.
Page 430 and 431:
- De amikor hozzám jöttél, váll
Page 432 and 433:
Dormilla felkapta a fejét. Eddig a
Page 434 and 435:
- Fő az, hogy teljesen normális v
Page 436 and 437:
Nevető Tűz nem ellenkezett, össz
Page 438 and 439:
- Jó, spongyát rá! - legyintett
Page 440 and 441:
mérgezni apját, amikor elszököt
Page 442 and 443:
Dormilla megnyugtatta, hogy így le
Page 444 and 445:
tetettek és hülyék, a kényeztet
Page 446 and 447:
iskolát, ahová kötelező lesz el
Page 448 and 449:
- Dehogy. A farkasok, azok... á, a
Page 450 and 451:
- Sehonnan. Mi mindig is itt laktun
Page 452 and 453:
Viszont szaporodni csak felnőtt li
Page 454 and 455:
A Poliverzum-sorozat eddig elkész
Page 456 and 457:
cím A szem A szeretetpajzs Egéris
show all

Zardán, a zsarnok - MEK

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?