Zardán, a zsarnok - MEK

A lány nem volt csúnya, de rögvest kitűnt róla, hogy nem is szép. Volt az arcában ugyan
valami furcsa, valami érdekes, de azért nagyon távol állt attól, hogy szépnek nevezzék. Az
biztos, hogy senki költő nem nevezte volna úgy, hogy ő Vópi istennő hasonmása!
Először is, kissé idősecskének tűnt Zardánhoz képest. Annyira, hogy Zardán nagy merészen
megpróbálta utánozni a lányt, hogy most ő találgasson, s így szólt:
– Huszonkét esztendős vagy, igaz?
– Tévedtél. Huszonöt – válaszolta Íziláj.
Tehát még annál is idősebb, mint Zardán gondolta!
Aztán, fogsora sem volt egyenletes, ezt is megállapíthatta Zardán. A lány jobb felső szemfoga
előrébb állt, mint a többi, s alig nyitotta ki a száját, máris kikandikált ajkai közül. Szeme nagyon
nagy volt és ferde, de épp ez az: annyira ferde, hogy az már nem szépnek hatott, hanem
szinte idegesítően, taszítóan. S e nagy szemek alatt arccsontja igazán szokatlanul kiugrott
oldalra arcából. Emiatt úgy tűnt, mintha ott nem is lenne hús rajta, hanem feszülne rajta a bőr.
Ám a teste igazán nem volt sem kövér, sem sovány, amolyan „pont megfelelő”.
– Nagyon csúnya vagyok? – kérdezte a leány, mire Zardán elpirult.
– Nem akartam tolakodó lenni...
– Ahhoz képest igazán alaposan szemügyre vettél!
– Végül is még sosem találkoztunk... És nem bánom, ha te is megnézel engem!
– Fölösleges. Amit tudni akarok rólad, azt úgysem láthatom.
– Mi a baj?! Talán a látásod... – hajolt közelebb aggódva Zardán.
– A szememnek semmi baja. De ugyan kire van ráírva, hogy milyen derék ember? Vagy éppen
gonosz? Hogy tompaeszű-e vagy agyafúrt? Mert még rád sem, Zardán királyfi! Akárhogy
bámuljalak is, azt nem láthatom!
– Aztán mit érdekel az téged?!
– Nem mondtam, hogy érdekel – vont vállat Íziláj. – De az biztos, hogy a külsőd ennél is
kevésbé érdekel. Mi nők nem olyanok vagyunk, mint ti férfiak: mi többre becsüljük a
jellemet, mint a külsőt!
Zardán visszagondolt a rabszolgalányokra, akik az ölelését élvezték már, s megrázta a fejét:
– Nincs igazad. A nőknek is mindennél többet jelent a külső!
– Nekem nem – mondta röviden, határozottan Íziláj.
S erre Zardán úgy érezte, hogy illik így válaszolni:
– Nekem sem.
– Igazán?
– Igazán!
– Tudnál engem szeretni?
– Hát, ha akarod... – vont vállat Zardán, azzal leült Íziláj mellé, és átölelte a vállát. Ám Íziláj
udvariasan, de határozottan lefejtette a kezét.
30