Zardán, a zsarnok - MEK

– Miért jöttél ide, ha csúnya a hangod?
– Szerintem nem csúnya.
– Hát akkor?!
– Én nem szeretnék hetéra lenni.
– De... de hát...
– Apám akarja csak.
– De hiszen a hetérák gazdagok!
– Azért nem mind!
– Jó, jó, persze, de a legtöbben!
– Én nem akarok emberekkel bajlódni.
– Feleség akarsz lenni?
– Nem bánom, ha az leszek, de az sem érdekel.
– Mi érdekel akkor téged, az összes istenekre?!
– A szobrászkodás.
– A micsoda?!
– Gyönyörű szobrokat készítek. De tényleg! Apámék is sok szobrommal díszítették már fel a
házukat. Amikor cserépkályhát raktak, én mintáztam meg annak a külső oldalát is. És volt
már, hogy a szomszédok pénzt is adtak azért, hogy megmintázzam a képüket szoborba!
Szeretnék nagy-nagy szobrokat készíteni! De apám azt akarja, hogy hetéra legyek. Pedig én
nem akarom! Mondtam is neki, de megvert. De majd most csúnyán énekelek, és nem fogok
kelleni.
– Visszahozhat jövőre is. Még azután is.
– Majd akkor is csúnyán énekelek! – vonogatta a vállát Licskáma.
Ekkor be kellett fejezni a beszélgetést, mert épp Licskámát szólították. A kislány bement.
Nagyon hamar kijött! Dormilla izgatottan kérdezte:
– Mesélj, milyen volt?!
– Ó Dormilla, ne félj semmitől, csuda rendesek! Majdnem sajnálom, hogy nem maradok itt!
Hát még énekelnem sem kellett, képzeld csak, az a nő, Vipó néne azzal kezdte, hogy
megkérdezte, szeretnék-e hetéra lenni! Én meg mondtam, hogy nem, de félek apámtól, mert az
megver! És erre a néni megsimogatta a fejemet és azt mondta, hogy ne féljek, mert majd azt
mondja, hogy nem vagyok elég szép, mondjam én is ezt, és akkor nem kaphatok verést, hiszen
a szépségemről nem tehetek! Juj, de örülök! – kiáltotta, aztán máris elfutott.
Ettől azért mit sem csökkent Dormilla izgatottsága. Most már ugyan nem aggódott volna, ha ő
sem akar hetéra lenni – csakhogy ő nagyon is akart! Márpedig lényegesen nehezebb elérni azt,
hogy lehessen hetéra, mint hogy ne!
Az igaz, hogy eredetileg apja ötlete volt, hogy legyen belőle hetéra. Anyja és két nővére meg
nagynénje mind a gyönyörszakmát űzték, olyannyira, hogy apja gyakran kihangsúlyozta, hogy
valószínűleg ő, Dormilla nem is az édeslánya, hanem egy hanyagság, véletlenség eredménye,
137