Zardán, a zsarnok - MEK

Nem mindenki ment el Gyázsába, aki nem szerette Dormillát, de sokan, s főleg azok, akik a
leginkább megharagudtak rá. Amikor ezt megtudta a királynő, csak mosolygott, és örült neki.
Nagyon helyes, ennél kevesebb ellensége marad!
Azt azért elrendelte, hogy az elszököttek maradék vagyonát foglalják le a kincstár javára.
Az idő máskülönben is az ő javára múlt. Az első néhány napban ugyan meglehetős összevisszaság
uralkodott el a városban, a rabszolgák hiánya miatt, de aztán mit volt mit tenni,
akinek munkásokra volt szüksége, kénytelen volt megfizetni néhány szabad embert! Ez természetesen
felnyomta a megtermelt holmik árát. Minden drágább lett. Vagy majdnem minden.
Igen ám, de a kistermelők, akiknek eddig sem volt rabszolgájuk, mert mindent egymaguk
készítettek vagy családtagjaik segítségével, azok ugyanolyan áron tudtak mindent adni, mint
eddig, ők tehát jól jártak, mert mindenki inkább tőlük vett, s nem azoktól, akik drágábban
adtak mindent! Eddig pedig fordítva volt, a rabszolgákkal dolgoztatók termékei voltak
olcsóbbak, bár nem olyan jó minőségűek. A kézművesek többsége tehát áldotta a királynőt.
Sok korábbi rabszolgatartó ellenben tönkrement.
Akik mégis fennmaradtak, azok viszont meg kellett, hogy fizessék a munkásaikat, s ez azt
jelentette, hogy fel kellett fogadniuk embereket. Akár valami kézművesmunkához, akár
építkezésekhez, akár bányába, akár csak a földekre dolgozni. De ember kellett! Rögvest lett
becsülete a munkaerőnek! Habeda utcáin igencsak megritkultak hát a koldusok, csavargók,
tényleg már csak az koldult, aki valami súlyos nyomorékságban szenvedett. Még a sántákat is
alkalmazták, sőt, Nevető Tűz hallott olyan mesterről, aki seprűkötő üzemet alapított, bár
eredetileg nem azt akart. De mire észbekapott, már nem volt egészséges ember, akit felfogadhatott
volna! Nosza, erre felfogadta az összes vak koldust, s nekiállt, hogy seprűket készítsen,
mert azt kötni az ügyes kezű vakok is tudnak!
Ez nagyon jót tett a város összképének. Aki egyáltalán akart dolgozni, azon kapva kaptak,
még válogathatott is, hogy milyen munkát kíván! De még ennél is jobban mentek a dolgok,
mert ez a sok dolgozó bért kapott! A bért természetesen arra használta fel, hogy elköltse erre
vagy arra. És az eddigi rabszolgák is bért kaptak már, ők is vásároltak. Vagyis a sok megtermelt
árunak volt is piaca! Hamarosan már nem is volt baj, hogy drága némelyik portéka,
mert ha drága volt is, de meg tudták fizetni, hiszen volt kereslet rá.
Az is kiderült, hogy még az is jó a városnak, ha bizonyos termékek drágák. Most, hogy szabad
emberek fejtették a szenet és az ezüstöt, annak érthetően felment az ára. Igen ám, de a szén és
az ezüst csak kisebb részt kellett Habedának, nagyobbik hányadát elszállították más városokba,
hogy ott adják el. Mert messze környéken sehol másutt nem lehetett szenet és ezüstöt
szerezni, csakis Habedából, így megfizették a magasabb árat is. Vagyis a többi városból több
pénz jutott Habedába, és ez is az itteni vásárlóerőt növelte!
Mindez persze nem egyik napról a másikra következett be, sőt inkább lassú, óvatos folyamat
volt, de apránként egyre javult a helyzet, mire véget ért a Minden Istenek Ünnepe, már
érezhető volt minden habedainak, hogy határozottan javultak az állapotok, mióta Nevető Tűz
a királynőjük!
Igaz, eddigre szinte minden környező városból megérkeztek a követek is Nevető Tűzhöz,
melyben közölték, hogy nem ismerik el őt királynőnek, távozzon a hatalomból, mert nem
tűrhetik, hogy egy nő uralkodjék a szegény, jobb sorsra érdemes habedai férfiak nyakán!
Ez azonban nem zavarta a kereskedőket. Azok továbbra is megvették a habedai szenet, mert
még mindig olcsóbb volt, mint amit a szénégetők állítottak elő, s jobb volt a minősége is, és
megvették az ezüstöt is, mert cicomázkodni kellett! Nevető Tűz tudta, a kereskedelem addig
254