Zardán, a zsarnok - MEK

– Állj csak meg! Én nem erre mondtam, hogy elhiszem!
– Hát?
– Azt hiszem el, hogy beengednének a palotába. Mármint engem. Csakhogy ahhoz te nem
kellesz, mert – én is bemehetek oda, akármikor, a magam jogán, önmagam emberségéből! –
bökte Vuldegár melle felé a mutatóujját Xí. És mérhetetlenül örvendett, hogy ezt megteheti.
Mert igazat mondott. Most bezzeg, hogy ámul ez a pojáca! Most bezzeg sokkal többnek tartja
egyszeriben, mint eddig! Most nem a hetérát, most nem a luxuskurvát látja benne!
– He?! Há?! – ámult Vuldegár, és az egész ügyhöz csak e két nem sok értelemről tanúskodó
megjegyzése volt.
– Tudd meg ugyanis, hogy én nem egy egyszerű hetératanuló vagyok, hanem Xí, az a Xí, aki
Trakancilla királyné leánya, vagyis én voltam jó darabig a királylány Zsepez városban, ott,
ahol most az a Lúria nevű nő a királynő, Zardán felesége! S mert anyám most itt él Nevető
Tűz mellett a palotában, ott tanulja a tudományokat, persze hogy bemehetek bármikor a
palotába, hogy meglátogassam anyámat, hogy is ne mehetnék oda be, sőt, ott is lakom, ha
nagyon érdekel téged! Most már megbízik annyira bennem és anyámban Nevető Tűz, hogy ezt
megengedje! Valójában azt mondhatom, hogy még barátnőm is a királynő, nem éppen szoros
a barátságunk, azt nem mondhatnám, de igazán elmondhatom én is azt, amit te, hogy „beszélő
viszonyban” vagyok vele, sőt akármibe le merem fogadni, hogy sokkal inkább vagyok vele
baráti viszonyban, mint te! Köszönhetem ezt annak, hogy nagyon jó tanuló vagyok a hetéraiskolában,
s ezt ő, aki különösképpen kedveli a művelt hetérákat, igazán nagyra értékeli!
Végtelenül jólesett Xínek, hogy mindezt Vuldegár orra alá dörgölhette. Ő nem akart dicsekedni
a származásával, de ha ez a Vuldegár nevű ezt teszi, hát legyen: akkor ő sem lesz
szemérmes, s igenis elmondja, hogy ismeri ám ő is a palotát belülről, de nemcsak ezt, hanem a
zsepezit is! Mert nem ám fabölcsőben ringatták őt, született ám ő is olyan körülmények közé,
mint Vuldegár! Már ha Vuldegár valóban Zardán öccse, ami nem is olyan biztos, mert azt
bárki mondhatja... Hiszen messziről jött ember azt mond, amit akar...
Vuldegár még mindig alig tért magához a meglepetésből. Ez a Habeda a csodák városa! A
szerencsétlen utazót itt mindig a legnagyobb meglepetések érik, de igazán! Szó szerint
belebotlik itt az utcán egy nőbe, kiderül, hogy hetéra, de még csak kezdő, holott ki sem nézné
az életkorából, aztán az derül ki, hogy szűz, meg hogy hiába hetéra, nem akar az övé lenni – s
most ez, hogy a palotában lakik?! És királylány?! Hát Habedában nemcsak nyereménynek
adják a királyi nőket, de még hetérának is?!
– A barátnőd a királynő?! – hebegte végül.
– Merem állítani! – mondta elszánt határozottsággal Xí, és remélte, hogy ez így is igaz.
Nevető Tűz udvarias volt vele, de azért, hogy ez barátság is lenne... Na, de reméljük a legjobbakat!
Mindenesetre beszélhet vele, és azt sem mondta soha a királynő, hogy nem a
barátnője!
– Szóval Nevető Tűz a barátnőd! Még ilyet! És hagyja, hogy hetéra légy?!
– Megkértem rá, s ő volt olyan kegyes, hogy beleegyezzék! Sőt, ő fizeti a hetéraiskolának az
én költségeimet!
– Tudod mit?! Egy szót sem hiszek az egészből! – tört ki Vuldegár.
– Tudod mit?! Akkor most én mondom neked, hogy gyere szépen, elvezetlek a palotába, ne
félj, be fognak engedni, ha velem vagy, aztán majd elvezetlek Nevető Tűz elé, és ő a szemedbe
mondja, hogy mindez így igaz! – vágott vissza Xí.
363