Zardán, a zsarnok - MEK

– Félreértettél! Nem azt kérdeztem, hogy tudnál-e velem szeretkezni. Azt én is tudom, nem
vagyok én olyan csúnya, hogy el ne lehetne viselni egy vagy néhány alkalomra. Én azt
kérdeztem, szeretni tudnál-e!
– Nem nagyon értem... – vont vállat Zardán bizonytalanul. – Vagyis azt értem, hogy mit
mondasz, de mit akarsz ezzel?!
– Én ugyan semmit! De te azt bizonygattad, téged sem a külső érdekel! Azt pedig csak egy
módon lehet bebizonyítani.
– Hogyan? És miért kéne nekem bármit is bebizonyítanom?!
– Nem kell. De ha, amennyiben bizonyítani akarsz, annak csak a szeretet lehet az útja!
S itt Zardán úgy érezte, mintha valaki egy nagy felkiáltójelet vert volna a fejébe. Ez a nő
szeretetről beszél, márpedig Fullió is úgy nevezte meg a szeretetet, hogy az a Tíz Ősi Hatalom
egyike! Furcsa ugyan, hogy egy szolgálólány ilyesmiről beszél neki, de végtére is egy nála
idősebb nőről van szó, aki egy szentély szolgája! Hátha tud valamit, amit ő nem!
Márpedig Zardán úgy vélte, soha nem szégyen tanulni. Ezért most figyelmesen fordult Íziláj
felé, s így szólt:
– Ha van valami mondanivalód a számomra, ne tétovázz és kezdj bele! Hallgatlak.
– Én elmondtam, amit akartam! – válaszolta erre szűkszavúan Íziláj, és olyan titokzatosan,
már-már enyhe gúnnyal nézett Zardánra, ami kísértetiesen hasonlított Fullió nézésére.
Erre aztán Zardánt kissé elfutotta a méreg.
– Jó! Ha mindent megbeszéltünk, amit akartunk, akkor gyere, segítek, hogy hazatámolyogj!
– Ajaj, megint félreértettél! – csóválta a fejét Íziláj. – Ki hinné pedig, hogy félre lehet érteni
egy olyan egyszerű lányt, mint én vagyok! Én nem azt mondtam, hogy mindent megbeszéltünk,
amit kellett, csak azt, hogy én, tehát én, Íziláj, elmondtam mindent, amit akartam!
– És ez nem ugyanazt jelenti?!
– Bizony, hogy nem! Mert attól, hogy nekem pillanatnyilag nincs több mondanivalóm, neked
még lehet!
– Ugyan mit mondhatnék neked?
– Azt neked kell tudnod!
– Ne őrjíts már meg! Hát mit mondhatnék én neked?!
– Biztos lehetsz benne, nem olyasmiről kell beszélned, hogy mit ettél reggelire! Hanem hadd
kérdezzelek meg, hadd segítselek a kérdésemmel: ha már nekem sem tudsz beszélni
magadról, ha zavarba jössz egy egyszerű leány előtt...
– Nem jöttem zavarba!
– ...akkor miként felelsz majd az istenek kérdéseire?
– Miről beszélsz?!
– Lehet ám, hogy amikor majd a kisistenedért belépsz a szentélybe, valamelyik isten
kérdéseket intéz majd hozzád! Előfordult már ilyen, nekem elhiheted! Mit teszel majd akkor?!
Meg sem fogsz tudni szólalni?!
– Dehogynem, nem félek én senki paptól sem!
31